Amikor békákról vehetünk példát – Langer Ármin dróséja a Va’era hetiszakasz kapcsán

(Elhangzott a 2013. dec. 28-i sábát sáháriton, a Szim Salom zsinagógájában)

Annyi izgalmasabbnál izgalmasabb témáról lehetne beszélni hetiszakaszunk, a Va’era kapcsán: a parasa első sorában szereplő két különböző istennév viszonyáról, arról, hogy miképp mutatkozik be az Örökkévaló Mózesnek, hogy konzekvens-e Istennek megbüntetnie a saját maga által megkeményített szívű fáraót, stb. A téma, amit kiválasztottam, elsőre inkább hangzik viccesnek, mint komolynak, de a drósém végére remélhetőleg már mindannyiunk számára világossá fog válni, hogy miért is döntöttem emellett.

Tudniillik arról fogok beszélni, hogy miben vehetünk példát a békákról, akik a második csapás eszközei voltak.

Mielőtt még belemennénk a tórai szövegbe, hadd meséljek el egy Talmud-beli interpretációt, ami megvilágítja, hogy mi is a pláne ezekben a békákban (l. Pesachim traktátus 53b). A jelenet egyébként nagy vonalakban megegyezik a Dániel könyvének harmadik fejezetében található történettel: a babilóniai fogság idején járunk, amikor Nebukadenazár megparancsolja országa lakóinak, hogy boruljanak le szobra előtt. Mindenki eleget tesz ennek a rendeletnek, három – nyilván zsidó – férfi kivételével: ők Chananiah, Misael és Azaniah. Az uralkodó ezért tűzhalállal fenyegeti őket: ők belemennek: ha szükséges, vállalják a halált is Isten nevének megszenteléséért (kiddus haSem). Már tűz öleli őket körül, amikor Nebukadenazár leállítja a folyamatot, mert angyalokat lát, akik megvédték a lángoktól a három férfit.

Amikor az uralkodó megkérdezi őket, hogy honnan merítették a bátorságot, hetiszakaszunkra hivatkoznak, a következő sorra, az egyiptomiakat érő második csapásra (S’mot 7,26): „És a folyam nyüzsög majd békáktól, feljönnek és bemennek házadba, hálószobádba és ágyadra; szolgáid házába, népedre, kemencéidbe és dagasztó teknőidbe“ – igen, a békákat hozzák föl, ugyanis e talmudi történet tanulsága szerint a kemencékbe menő békák mehettek volna az ágyakba is, vagy a szekrényekbe. De nem, ők a kemencéket választották, az összes, Isten által kijelölt opció közül a legkevésbé kényelmeset, a legkockázatosabbat.

S ha továbbhaladunk a szövegben, ezzel a sorral találkozunk (S’mot 8,9): „Az Örökkévaló pedig cselekedett Mózes szava szerint és kivesztek a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről“ – mint láthatjuk, Isten elpusztította az ágyakat, a lakásokat elárasztó békákat, de nem a kemencékbe vonulókat. Ne feledjük, nincs a Tórában fölöslegesen leírt szó, nem szerepelhet „csak úgy“ a kemence az első felsorolásban és maradhat ki a másodikból: aki vállalja a kockázatot az Örökkévaló nevének megszenteléséért, az nem veszik el.

Ennek a mellékszálnak a békákkal számomra egyértelmű tanulsága, hogy ha igazságtalansággal szembesülünk, és mások nem cselekszenek, nekünk kell magunkhoz ragadni a kezdeményezést.

S pont ezt tettük most Neuköllnben, Berlin legmultikultibb szegletében, ahol lakom, mikor a berlini zsidó közösség vallásközi kapcsolatokért felelős rabbija egymás után többször is azt nyilatkozta a médiának, hogy Neukölln a nagyszámú muszlim és arabperzsatörök, stb. kisebbség miatt zsidók számára “No-Go-Area”, nem ajánlatos hely.

Haverokkal nekiálltunk zsidókat gyűjteni a környéken (nem volt nehéz, több volt a jelentkező, mint amennyi kellett), forgattunk egy rövid interjúszkeccsekbol álló videót – ami pár nap alatt több száz emberhez eljutott -, közösen ítélve el ezt a differenciálatlan narratívát. Januárban, mikor visszatérünk Berlinbe, kiteljesítjük a projektet egy újabb körrel, amikor informális csoportunk muszlim illetve people of colour tagjai fognak mesélni érzéseikről ezzel a kijelentéssel kapcsolatban. Azért gyűltünk össze, azért töltjük ilyenekkel szabadidőnket, hogy közelebb hozzuk a messiási kort azzal, hogy fölemeljük a hangunkat a muszlim kisebbség megbélyegzése, az iszlamofób indulatok legitimizálása – és általában a kétbites, fekete-fehér gondolkodás ellen. Kényelmesebb lenne a kandalló előtt teát szürcsölni, de ha így állunk hozzá, a kemencébe menő békák is leköröznek bennünket az igazságosabb világra való törekvésben.

 


Korábbi bejegyzés:

Következő bejegyzés: