Miklós Hajni és Lili Bát Micvá avatása

Post image for Miklós Hajni és Lili Bát Micvá avatása

Zsúfolásig megtelt a zsinagóga Miklós Hajni és Lili Bát Micvá avatásán január 10-én. Az ünnepség, amelynek során a lányok a közösségnek formálisan is teljes jogú tagjaivá váltak, örömteli kapcsolódást teremtett múlt és jövő között.

Az ikrek szülei, Gyorsok Ili és Miklós Gábor nemcsak közösségünk alapító tagjai közül valók, de megismerkedésük, házasságuk is a Szim Salomhoz kötődik. Három lányuk, Hajni, Lili és Vera a Szim Salom gyerekei is, hiszen ők az elsők, akik már a Talmud Tóra keretei közötti oktatást is a Szim Salomban kapták. Hajni és Lili most eljutottak Bát Micvá avatásukig. Bízunk benne, hogy hamarosan húguk, Vera is Tórát fog olvasni!

Az alábbiakban Hajninak és Lilinek az avatáson mondott dróséit közöljük.

Miklós Hajni dróséja

“Én vagyok, aki a Lét vagyok.”

Ebben a szakaszban, amit most olvastam fel, először mutatkozik be Isten, pedig a Biblia hősei, ősapáink, Mózes előtt is kapcsolatba kerültek már Istennel, és útmutatást kaptak tőle. Mégsem jutott eszükbe, hogy megkérdezzék az Örökkévalót: Hogy hívnak? Ki is vagy te?

Ő minden. Minden más isten, akit addig ismertek hamis, viszont minden dolog, ami tapasztalható, belőle ered. Amikor Mózes megtudta a nevet, ezzel egy ígéretet is kapott: Én vagyok, aki mindig veletek lesz. Ez által a kiszabadítás bizonyosságát megerősíti, de a módját nem. Mózes kérdése, ami az isten létére vonatkozik, három számára reálisan lehetetlen feladatot vetít előre: 1. A fáraót rá kell bírnia, hogy engedje el az izraelitákat Egyiptomból. 2. Meg kell győznie népét, hogy érdemes nekik elmenniük Egyiptomból. 3. Meg kell győznie őket, hogy valaki, Izrael istene, mellettük áll.

Reményt ad tehát Mózesnek. Amikor Mózes felteszi a kérdést, hogy mit mondjon a zsidóknak, ha azok megkérdezik mi az Isten neve, valószínűleg ő maga akarta tudni azt. Ebben a korban úgy hitték, hogy a név hozzáférést biztosít, és hatalmat ad a viselője felett. Ha valaki tudta valakinek az igazi nevét meg tudta idézni azt. Mózes óriási, emberfeletti feladatot kapott, jogosan érezhette tehát azt, hogy neki minden isteni segítségre szüksége van, és arra is, hogy kapcsolatba tudjon lépni Vele.

Azzal, hogy az Örökkévaló megjelölte magát, és kijelölte, mint szövetségeseit, az izraelitákat, voltaképpen meghatározta a humánus törvények által igazgatott világot. A tízparancsolatban is jelen van: Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, (a) szolgaság házából.

Azt mondja: Én vagyok a szabadulás istene.

Mózes kiválasztása

Mózesben megvolt mindaz, amit az Örökkévaló alaptörvényei megkövetelnek: igazságérzet, szolidaritás a társaival, együttérzés és testvériség. Ez kiemelte őt népéből, rossz emberi tulajdonságai ellenére is. Nagy megtiszteltetés, hogy arról a jelenetről olvashattam, ami az egész népünk történetében az egyik legnagyobb fordulópont.

A héber nevem, amivel kihívtak a Tórához, az apai nagyanyám után kaptam. Sajnos én nem ismertem őt, de apám azt állítja, nagyon olyan vagyok, mint ő volt. Ő is szeretett olvasni, imádta az édességeket és külsőleg is rá hasonlítok. Tudom, hogy neki nagyon nehéz sorsa volt, megölték szinte az egész családját, véletlenül maradt életben, és tért haza. Az ő nemzedékének nagyon nehéz volt feldolgoznia mindazt, ami történt, zsidó módra élni továbbra is, és úgy nevelni a gyerekeit.

Én és a zsidóság

Nem zsidó iskolába járok, hanem egy vallásos katolikusba. De gondom nem volt a zsidóságom miatt. Sőt az egyik legjobb barátnőm mohamedán arab. Az első három osztályban mindig kiültem az osztály elé hittanóra alatt, leckét írtam, esetleg olvastam valami érdekeset. Minden második hétvégén, mostanáig, pedig jártam a Szim Salomba. Harmadikban új hittantanárt kaptunk: Adrienn nénit. Ő kezdeményezte, hogy mutassam meg az osztálytársaimnak, milyen is a zsidóság. Kitalálta, közösen az anyukámmal, hogy mutassam be az iskolában a zsidó ünnepeket, sőt, negyedik év végén még a zsinagógába is elhozta az osztályt.

Sok vicces élményem volt ez alatt a két év alatt, mint amikor az egyik osztálytársamnak, Lucának, annyira ízlett anya hanukai fánkja, hogy kijelentette: Ha mi minden évben ilyen finomat eszünk, ő is zsidó akar lenni.

Köszönetek

És végül köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki eljuttatott minket idáig, és támogatott az utunk során. Elsősorban Kelemen Kata rabbinak, aki felkészített minket az egész szertartásra, és aki hét éve tanít minket. Balogh Kati, a szövegünk megtanulásában segített rengeteget. Köszönöm neki a tanítást. Rákosi Évának is, akitől a gyönyörű tálitjainkat kaptuk. Neki is nagyon köszönöm.

Köszönök mindent a családomnak. Anyának, aki mindig megszervezett mindent, és szeretetével támogatott minket. Apának, aki rengeteget segített nekem a beszédem megírásában, aki segített nekem a szövegem értelmezésében. Lilinek, aki együtt tanult velem, és aki mindig kitartott mellettem. Verának, aki mindig felvidított minket. Mindent köszönök a nagypapámnak és a nagymamámnak, akik szeretetükkel mindig kiálltak mellettünk.

Miklós Lili dróséja

A tizennégy vers, amit felolvastam, a 2. (S’mot) kötet elején, az első heti szakaszban található. Az előző fejezetben a zsidók lementek Egyiptomba, azóta sok idő eltelt, generációk és fáraók váltakoztak. A zsidókat rabszolgának tartották, és mikor a fáraó úgy gondolta, hogy elfogja veszíteni az hatalmát, mert a zsidók sokasodtak; elrendelte, hogy minden akkor született zsidó fiúgyermeket meggyilkoljanak. Ebben az időben élt egy zsidó asszony, aki a újszülött fiúgyermekét 3 hónapig rejtegette, majd egy kosárba fektette és a Nílus vizére bízta. A gyereket a fáraó lánya találta meg, elnevezte Mózesnek (ami azt jelenti, akit a vízből halásztak ki), és felnevelte. Történt egyszer, hogy Mózes meglátott egyiptomit, aki egy zsidó férfit vert, és odament az egyiptomihoz és megölte. Amikor látta, hogy két zsidó férfi verekedett, megszólította őket, és a beszélgetésből világossá vált számára, hogy kiderült a gyilkosság.

Már a bát micvám előtt azt szerettem volna, hogy a Tórából ez a rész jusson nekem. Nagyon megfogott a történet, amelyben kulcsszerepet játszik a részvét (amikor a fáraó lánya megmenti a kis Mózest) és az anyai szeretet. Hiszen Mózes anyja inkább bizonytalanságban hagyja a kisbabáját és magát is, hiszen nem tudja mi fog történni vele, de nem engedi, hogy megöljék.

Mózes a fáraó udvarában nőtt fel sejtve, hogy zsidó, a népével ellenséges, antiszemita környezet alakította a személyiségét. És amikor Mózes megölte az egyiptomit, valószínű, hogy azért tette, mert már,,nem bírta a nyomást”. Az egyik oldalról szeretet és gondoskodás vette körül, de közben a népet, akitől származott, gyűlölték. Szinte mindenki, akit a fáraó vendégül látott, vagy aki ott dolgozott megvetette a zsidókat, és ennek hangot is adott. Persze itt is volt kivétel. Például a fáraó lánya, aki megmentette Mózest, és engedte, hogy három évig az anyja táplálja.

Én és a héber nevem

A héber nevem a nagyapa édesanyjáról kaptam, akit Máriának hívtak. Én sajnos nem ismertem, de anya mesélt róla. Ő nem tanulhatott, mert dolgoznia kellett, és ezért nagyon fontosnak tartotta, hogy mind a négy gyereke rendes képzésben részesüljön. A nagypapámat mindig kikérdezte iskola után, és szigorú is volt. De nagyon gondoskodó is. Amikor a nagypapám Budapesten tanult, ő sütött sütit, belerakta egy dobozba, és elküldte neki postán.

Anyu szerint én hasonlítok rá a legjobban, mert, én is gondoskodó vagyok, és a testvéreim közül is én vagyok a legháziasabb, és ebben rá hasonlítok. Amikor a sütéssel kísérleteztem egy ideig csak muffint sütöttem, mert csak abban voltam biztos.

Örülök, hogy Mirjam a héber nevem, mert ő, mint prófétanő is közel áll hozzám, valamint fontos szerepet töltött be az Egyiptomból való kivonulásban, és a kis Mózes megmentésében is.

Kapcsolatom a zsidósággal

Katolikus, vallásos suliba járok, de soha nem származott gondom belőle. A legtöbb barátnőm keresztény, de ők is mindig nyitottak, kérdezgetnek a vallásomról, az ünnepekről. Péntek este otthon gyertyát gyújtunk, minden második vasárnap pedig ide, a Szim Salomba járunk Talmud Tórára. Nyaranként zsidó táborokba, általában Szarvasra, és egy német-zsidó táborba járunk. A zsidóság többek között azért is fontos nekem, mert mindenütt lehet találkozni olyan emberekkel, akik például ugyanazokat a dalokat éneklik vagy két zsidó tábor rendszere ugyanaz, úgy, hogy a két tábor nem is tud egymás létezéséről. Mondjuk, amikor Németországban táboroztunk, teljesen meglepődtem, amikor az evés utáni áldás majdnem teljesen ugyanaz volt, mint amit innen, Szarvasról ismerünk.

Köszönetek

És végül szeretném megköszönni mindenkinek aki, segített eljutni idáig. Köszönöm Kelemen Kata rabbinak, aki hét éve ránk áldozza a vasárnap délelőttjeit, és tanít minket. Köszönöm Balogh Katinak, aki felkészített minket és a dicséretekkel növelte az önbizalmam. Köszönöm Rákosi Évának, akitől gyönyörű tálitjainkat kaptuk, amelyeket ő készített.

Köszönöm a családomnak is, akik támogattak, és türelmesek voltak. Köszönöm anyának és apának, akiknek mindig felolvashattam a szövegem, és segítettek a drósém megírásában is. A nagypapámnak, aki vendégül lát minden pénteken, pizzát süt nekünk és mindenhová elfuvaroz minket; héberre, edzésre, haza. Nagyinak, aki mindig ösztönzött, ha kicsit ellustultam, legyen szó zongora vagy héber gyakorlásról. Hajninak aki, egyszerűen csak mellettem volt, és megértette, ha a hébergyakorlás már a könyökömön jött ki. Verának, aki mindig szórakoztató társaságot nyújtott. És utoljára, de nem utolsósorban köszönöm mindenkinek, aki eljött, különösen Avrinak aki egyenesen Izraelből látogatott ide, csak a bát micvánk miatt.


Korábbi bejegyzés:

Következő bejegyzés: