Kelemen Katalin rabbi válasza a Kibic körkérdésére Vona Gábor hanukai üdvözletével kapcsolatban

Post image for Kelemen Katalin rabbi válasza a Kibic körkérdésére Vona Gábor hanukai üdvözletével kapcsolatban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha nekem Vona Gábor hanukai üdvözletet küldött volna, udvariasan megköszöntem volna és magam is kellemes ünnepeket kívántam volna neki.

Magyar zsidóként és a Szim Salom Progresszív Zsidó közösség rabbijaként hibának tartom, hogy az EMIH vezető rabbija nem így tett. Az ünnepi jókívánságok gesztusának visszautasítása és nyílt levelének további gondolatai negatív, bomlasztó üzenetet hordoznak. Az, hogy egy zsidó egyház felelős vallási vezetőjeként szólalt meg így, magába rejti a magyar zsidókról, sőt a zsidókról általában való hamis kép megerősödésének / kialakulásának veszélyét. Ezért tartom szükségesnek, hogy itt most valami mást is elmondjak a zsidóságról.

„Halál és élet a szavainkban”- idézi Köves Slomó főrabbi válaszában a Példabeszédek könyvét. Kimondott/leírt szavaink akár sorsdöntő hatására rámutatva ő maga is kiemeli a közéleti személyiségek különös felelősségét ezen a téren. Tóránk egy másik alapvető tanítása az, hogy mivel szabad akarattal, a választás lehetőségével lettünk megteremtve, a halál és az élet közül az életet kell választanunk. Fájdalmasan kézzelfogható, drámai aktualitássá vált ez napjaink világában, amikor az elzárkózás, a kirekesztés, a hatalomvágy, a fensőbbséges viselkedés, a gyűlölködés és a bosszúállás – háborúkon és merényleteken keresztül – napi több száz ember halálához vezet. Ebben a helyzetben különös nyomatékkal kell feltennünk magunknak azt a kérdést, hogy vajon az életet és a jót, a megbékélést szolgálja-e, ha kimondott szavainkat a gyanakvás, a bizalmatlanság, a sértettség és a gőg érzései diktálják, ha a változást csak a másiktól várjuk, ha viselkedésünk kioktató és sztereotip gondolkodási mintákon alapul?

Hagyományunk mást tanít. Mit?
– A ’derech erec’ azaz jó modor fontosságát [szó szerint: ’az ország (lakóinak) útja’]. Az etikus viselkedés elsődleges szempontja mindig az, hogy ne szégyenítsünk meg másokat.
Kedves gesztusra kedves válasz. Ennyi.
’Tesuva’, azaz megtérés. Ez érett önvizsgálaton, állandó önreflexión alapuló irányváltást, belső fejlődést jelent. Nem csak a Nagyünnepeken, hanem az év minden napján feladatunk ez. Az pedig nem dolgunk, hogy mások tesuvájának őszinteségét kétségbe vonjuk. Különösen nem a nyilvánosság előtt.

Meggyőződésem, hogy a 21. század egyetlen utat kínál a világnak „az élet, a jó választásá”-ra. Ez az út pedig ˗ legjobb hagyományaink szellemében – az, hogy önmagunkon, saját felnövésünkön, érettebb, jobb emberré válásunkon dolgozunk folyamatosan, és közben nyitottak vagyunk mások pozitív változásainak elfogadására.

 

Kelemen Katalin rabbi


Korábbi bejegyzés:

Következő bejegyzés: