A FÁK ÚJÉVE – Tu B’Svát 2017.02.10. 17:00 – 18:00

 Köszöntsük együtt a Fák Újévét!

Tu b’Svát kabbalisztikus széder gyümölcslakomával, borral és szőlőlével
a Bálint Ház Maceszgombóc termében,
Kelemen Katalin rabbival és a Szim Salom közösséggel.

 

A Fák Újévének a megünneplése az ókor végére, a római korra nyúlik vissza. A Szentély pusztulása előtt a zsidók jelentős része földműveléssel foglalkozott, eleven kapcsolatban álltak az élő természettel. A Tu b’Svát az egyik jellegzetes mezőgazdasági ünnep. Először a – közös időszámítás szerint 200 körül leírt zsidó vallási és polgári törvények gyűjteménye – a Misna említi, a négy újév egyikeként.

A közkeletű héber elnevezés az ünnep dátumára utal: Svát hó 15-e. 15=9+6, a TET betű számértéke 9, a VÁV-é 6, ezért a 15-ös számot TET-VÁV-ként, kiejtve TU-ként emlegetjük: tehát 15-e a Svátban.

Miért kell, hogy a fáknak külön újévük legyen? Ez a misnai törvény a terményadóhoz kötődik. Az első három évben nem szabadott a fiatal csemete termését elfogyasztani, majd a termény 10%-át kellett beszolgáltatni. Ha a gyümölcs Tu b’Svát napja előtt kezd beérni, még az előző évhez számít, ha a határnap után, akkor a következőhöz.

A Szétszóratás idején ez az ünnep vált a diaszpórában élő zsidóság számára az egyik legerősebb érzelmi kapoccsá Izrael országával. Az ünnepen Izrael földjéről származó gyümölcsöket ettek és az ősi földre emlékeztek. A Tóra szerint a következő hét gyümölcs szimbolizálja Izrael földjét: búza, árpa (ill. ezekből készült kenyér vagy sütemény), szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya (méz). Ezt a hetet egészítették ki különböző más gyümölcsökkel általában 15-re – a 15-i dátumhoz kapcsolódva – és alakították ki köré a Tu b’Svát Széder szertartását a XVI. századi cfáti kabbalisták.

A mai közösségekben ismét népszerűvé váló és kreatívan használt rítus a Peszach Széder mintájára született. Mint ott, ezen az esti lakomán is négy pohár bort fogyasztunk. Itt a különböző színű borok a természet körforgását, az évszakok közti átmenetet jelzik. A késő ősz és koratél szunnyadásában a leghalványabban sütő nap fehérjével kezdve folyamatosan jutunk el a nyárvégi – kora őszi szürethez: a Nap tomboló vöröséhez.

A megfelelő áldások kíséretében kóstolt gyümölcsfajtákat a kabbalista koncepció szerinti három különböző szintű világállapotnak feleltetjük meg.
– A legalacsonyabb szintű világ a hétköznapi cselekedetek világa, ahol a legkönnyebb hibázni. Ezért azok a gyümölcsök jelképezik, amelyeknek erős védőrétegre, héjra van szükségük (pl. narancs, dió, mandula).
– A második világot, az alkotás világát azok a gyümölcsök képviselik, amelyek lényegét megesszük, a magjukból pedig új élet születik (datolya, alma, barack).
– A harmadik, legmagasabb szintű világ a teremtés világa, melyet a teljes egészükben fogyasztható gyümölcsök (mazsola, szentjánoskenyér) jelképeznek.

A Fák Újéve a környezetvédelem, a környezettudatosság ünnepe is lett. A mai Izraelben a faültetés állami napjává tették ezt a napot. A faültetés kapcsán Johanan ben Zákháj ősi példázata ma is aktuális. „Ha éppen faültetéssel vagy elfoglalva és azt mondják, jön a Messiás, akkor előbb fejezd be az ültetést, s csak azután menj fogadni őt. A megváltás magában az ültetés aktusában van.”

 

Kelemen Katalin rabbi

 

Elhangzott 2010.01.25-én a Duna Televízió „Halld Izrael!” című műsorában


Korábbi bejegyzés:

Következő bejegyzés: