LECH LÖCHÁ

SZEGŐ KRISZTINA DRÓSÉJA

Elhangzott a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség Kábálát Sábbát istentiszteletén,

2019. november 8-án, pénteken

 

LECH LÖCHÁ (1Mózes 12:1−17:27)

Az idővel mintha semmi sem változna. A médiában, főleg a reklámokban, a nők ábrázolása még napjainkban is sematikus, sztereotípiákon alapszik. A reklámok tárgyai igen gyakran nők, már csak azért is, mert úgy vélik, bármilyen termék eladható, ha egy szép nővel hirdetik. Ezek a nők azonban alárendelt szerepet játszanak, sőt, sokszor termékekként, tárgyként mutatják be őket, megvásárolható áruként, és pénz által motivált szereplőként tekintenek rájuk. A szexista reklámok nem csak a hagyományos nemi szerepeket erősítik, hanem rosszabb esetekben tárgyiasítanak, megaláznak vagy az emberi méltóságot sértik.

Az efféle – nőket megvető, tárgyként kezelő, patriarchális – ábrázolás már a Bibliában is gyakran tetten érhető. A Lech Löchá hetiszakasz, Mózes első könyvének 12-17. fejezete azonban koncentráltan tartalmazza az ilyen jellegű hagyományokat. A szakasz főként Ábrahámról és unokafivéréről, Lótról szól… és a hozzájuk tartozó nőkről, akiket tárgyként adnak, vesznek, prostituálnak, kölcsönöznek. Emellett két incesztus története is körvonalazódik a következő két hetiszakaszban.

Ábrahám két alkalommal is nővérének hazudja feleségét, Sárát, és eladja őt egyszer az egyiptomi fáraónak, egyszer a filiszteus Avimelehnek. Mindkét esetben – csakúgy, mint később majd Izsák védelmében – az Örökkévaló lép közbe az asszony érdekében, a fáraóra csapásokat, a filiszteus királyra pedig álmot bocsát. Mindkét férfi visszaadja Sárát Ábrahámnak.

Máskor épp Sára volt az, aki magát meddőnek gondolván szolgálóját, az egyiptomi Hágárt adta oda 86 éves férjének, hogy az fiút szüljön nekik egyfajta béranyaként.

A nők adásvétele a következő héti szakaszban tovább folytatódik, Lót két angyalt lát vendégül, és megvédi őket a szodomai csőcseléktől úgy, hogy az idegenek helyett saját két lányát kínálja fel a tomboló tömegnek. A két vendég azonban kimenti Lótot és családját a városból. Menekülés közben Lót felesége meghal, ő pedig lányaival egy barlang oltalmában húzódik meg. A lányok (abban a hitben, hogy hármójukon kívül senki a világon nem maradt életben) leitatják apjukat, közösülnek vele és megfogannak. Két fiúgyermek születik, akiktől később a moabiták és az ammoniták származnak.

Felmerül a kérdés, hogy a szent szövegek – és nem csak ez a két hetiszakasz – miért tartalmaznak ennyi borzalmas történetet. Ezeket pedig, még ha valóban megtörténtek is, miért vállalja fel a zsidóság, miért őrzi meg őket, és milyen hatással lesznek az eljövendő nemzedékek világszemléletére? Kézenfekvő válasz lenne a véletlen. Nem vették észre, átsiklottak rajtuk. Aztán mindig kiderül, hogy véletlenek nincsenek, minden részletnek oka van. Másik magyarázat, hogy a törvényeket akkor tudjuk igazán betartani és követni, ha ismerjük megalkotásuk szükségszerűségeit, és be nem tartásuk következményeit. A harmadik, hogy őseink minden tettét felvállaljuk, még akkor is, ha a történelem időközben átértékelte, felülbírálta azokat a nézeteket vagy morálokat, amelyek keretében a tettek végbementek, és amelyek a maguk idejében elfogadottak voltak, vagy legalábbis nem keltettek megbotránkozást.

A judaizmus és a reform mozgalmak lényege, hogy a szövegeket nem megváltoztatják, nem átírják, hanem a megélt kor kívánalmainak megfelelően értelmezik és alkalmazzák. Az „Éc cháim”, az élő Tóra, a szóbeli tan számos kiindulópontot és értelmezési lehetőséget kínál. Közös vonásuk azonban, hogy történetei, szimbólumai egyfelé vezetnek: a törvényeket be kell tartani.


Korábbi bejegyzés:

Következő bejegyzés: