DEVARIM

5Mózes 1:1–3:22

SZEGŐ KRISZTINA DRÓSÉJA

Elhangzott a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség szombatfogadó istentiszteletén,
2021. július 16-án, pénteken.

 

Óvakodj a törpétől?

Aktuális heti szakaszunk a Devárim arról szól, hogy Mózes összefoglalja a nép számára az elmúlt 40 év – azaz a sivatagi vándorlás – történetét. Nem túl izgalmas fejezet, és nincs sok újdonság benne. Egyvalami azonban feltűnő. Nagyon sokszor esik szó az óriásokról.

Ezzel ismét bebizonyosodik, mennyire érdekli az embereket a különleges, meseszerű lények létezése. Két méternél jóval magasabb emberek manapság is élnek közöttünk, akik valamilyen genetikai mutáció – nevezhetjük fogyatékosságnak -, miatt ilyen magasak, de a Biblia valószínűleg nem rájuk gondol. A ritkábban előforduló, ám a természet rendjével nem ellenkező óriás növésű embereken kívül minden népnek a mese- és mondavilága ismer természetfölötti erőkkel és tulajdonságokkal felruházott óriásokat. Az izraeliták őstörténete is szokatlanul magas egyedekről és népekről beszél.

Nehéz megmondani, hogy a Biblia metaforaként használta-e az óriások kifejezést, vagy valóban tudomása volt korábban élt nagytermetű humanoid lényekről? Vagy csak az ókorban használatos mértékegységek szokásos téves átváltása okozza a félreértést? Úgyanúgy, mint az életkorok esetében, amit a magyarázatok úgy korrigálnak, hogy bár korábban az ősatyák és ősanyák több száz évig éltek, de Isten lerövidítette az élet tartamát 120 évre.

Vajon az óriások valódi élőlények voltak, vagy kitalált alakok? Esetleg a szembenálló harcosok nagyították fel őket, hogy félelmetesebbnek tűnjenek. Egy biztos, Dávid és a 290 cm magas Góliát harcának történetéig bezárólag az óriások gyakori szereplői voltak a Bibliának. Utána azonban nem esik több említés róluk.

Manapság gyakori, hogy tudományos, vagy féltudományos cikkek, ismeretterjesztő filmek adnak hírt hatalmas csontvázakat feltáró régészeti ásatásokról. Ezek nagy részéről bebizonyosodott, hogy hamisítvány, gipszöntet vagy photoshop eredménye. De mi a helyzet a maradékkal? Valóban bizonyítékok a nagy emberek létezésére? Ha igen, miért nem kapnak nagyobb nyilvánosságot az ilyen fontos leletek, miért nem viszik őket múzeumokba?

Nem tudhatjuk tehát, hogy léteztek-e óriások az emberiség korai történetében. Nagyszámú fennmaradt forrásanyag bizonyítja: az egész ókori világban ismert volt a Nefilimek léte, tehát nem kizárólag a Biblia említi meg őket. A Nefilimekre vonatkozó utalások valamilyen formában megtalálhatók majdnem minden nemzet hagyományaiban is. A Biblia először az 1. Mózes 6:4-ben említi meg őket.

Maga a szó נְּפִלִים (nefilim) alapot ad annak a hitnek, vagy tükrözi azt a hitet, hogy óriásokról van szó a szövegben. A héber szó azonban eredetileg nem jelent óriást, jelentése: leesni. A Nefilimek ugyanis a Tóra szövege szerint bukott angyalok és földi asszonyok hibrid leszármazottai, gonoszságokat cselekvő, néha emberevő szörnyek; akiknek el kellett pusztulniuk. Ez volt a Noé korabeli özönvíz egyedüli és kizárólagos célja, hiszen az özönvíz részben éppen a Nefilimek miatt következett be. (1 Mózes 6:11-22).

A Nefilimek azonban feltűnnek az özönvíz történet után is  4. Móz. 13:34-ben:. Anák fiaival kapcsolatban, akikkel az izraeli kémek találkoztak Kánaán földjén. Visszatérve ezt jelentették Mózesnek: „Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.” (4 Mózes 13:33) Ebből a versből nem tudjuk biztosan, hogy csakugyan nefilimek éltek-e ott, vagy csupán a kémek hitték úgy, hogy (óriásokat) láttak. Valószínűbb, hogy a kémek magas termetű embereket láttak Kánaán földjén, és azokat – tévesen – nefilimeknek gondolták.

Ráfá fiai közé, a refáim (רְפָאִים), közé tartozott a későbbi Góliát is. Tudjuk, hogy Ráfá egyes ivadékainak hat ujj volt mindkét lábán és kezén (összesen huszonnégy ujj), és a termetükkel is kiemelkedtek a többiek közül, ami valamiféle genetikai mutációra utalhat. A refáimok a Kánaán földjén laktak (1 Móz 15,20), a filiszteusok között, illetve Básán földjén ahol (5 Móz 3,11) szerint, Óg királyának – az egyik utolsó refáimnak – kilenc könyök (majdnem négy méter) hosszú és négy könyök széles nyugvóhelyet készítettek, amikor meghalt.

Egy Midrás  szerint Óg király, aki túlélte az özönvízet, 360 cm magas volt.

A Midrás szerint az akkor még fiatal Óg hasztalan könyörgött Noénak, hogy vegye fel őt is a bárkába. Az Örökkévaló rendelkezése szerint ugyanis emberszerű lények nem mehettek fel, kivéve Noé közvetlen családtagjait. Noé aki épp az állatokat rendezgette a bárkába, amúgy is rém ideges volt, mert nem tudta, hová tegye az unikornist. Óg ekkor felajánlotta, hogy ő majd jön, és hozza az unikornist. Végül Óg az unikornison ülve és a bárkába kapaszkodva élte túl az özönvizet. Útközben még enni is adtak neki az ablakon át, azzal a feltétellel, hogy megfogadja, támogatni fogja Noé leszármazottait honfoglalásuk idején. Óg az özönvíz után egy darabig Noéval járta a világot, segített neki növényeket ültetni, majd évekkel később Básán királya lett. Megfeledkezett Noénak tett ígéretéről, és nem csak nem támogatta az izraeliták honfoglalását, de akadályozta őket, ezért a nála jóval kisebb termetű Mózes egy karddal halálosan megsebesítette őt.

Összegezve: Írásaink megkülönböztetik a genetikai mutáció, azaz fogyatékosság miatt nagyra nőtt embereket, és a bukott angyalok ivadékaiként világra jött hibrid óriásembereket. Negatív megítélésük tekintetében azonban nincs különbség közöttük, Ógot és Góliátot egyformán gonosznak tartjuk.

(a szövegben előforduiló héber többeszámú nevek többesszámára nincs elfogadott magyar nyelvű szabály, ezért azokat a használat szokása szerint duplán képeztem: nefilimek, refáimok, stb.)

 


Korábbi bejegyzés:

Következő bejegyzés: