Megjelent a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár “A zsidó nő” című kiadványában.
A régi időkben a nőket gyakran vagyontárgyaknak tekintették, nem pedig önálló, jogokkal és felelősséggel bíró emberi lényeknek. Így sok, a nőket érintő bibliai törvény a nőknek a tulajdon védelméhez hasonló védelmét tartalmazza. Például a tizedik parancsolat azt mondja, senki ne kívánja más feleségét, sem egyéb tulajdonát.
Ugyanakkor pozitív példákat is találunk a Bibliában a nőkkel való bánásmódra vonatkozóan. Celofhád lányainak történetében Mózes megfontolta és elfogadta a nők javaslatát (Mózes IV., 27, 1 –11). A Bibliában szerepelnek a családjukban és a közösségben vezető szerepben lévő, és nagy befolyással rendelkező nők, mint például Mirjam vagy Debóra. Olyan nőalakok, mint Hanna és Rut az erő, a bátorság és a hűség példái lehetnek ma is számunkra.
A posztbiblikus irodalom azt tükrözi, hogy a nők egyre távolabb kerültek a közélettől. Egy igen tekintélyes talmudi szakasz úgy rendelkezett, hogy a nőknek nem szükséges megtartaniuk bizonyos parancsolatokat, mint pl. azt, hogy a szukkában lakjanak. Noha egyes parancsolatok megtartását (Kiddusin 1:7) nem tiltották meg a nőknek, csak felmentették őket alóla, mégis egyre jobban kiszorultak a zsidó élet fontos és többnyire nyilvános területeiről, a tanulásból és az imádkozásból. Másrészt vannak olyan parancsolatok, például a chanukkai gyertyagyújtás (B. Talmud Sabbat 23a) és az Eszter-történet meghallgatása Purimkor (B. Talmud Megilla 4a), amelyek megtartását megkövetelik a nőktől, de ezekre a kivételekre külön indoklást adnak.
Ugyanakkor tudjuk, hogy évszázadokon át voltak női tanítók és vezetők. Például Beruria, II. századi talmudtudós halachikus határozatokat hozott és rabbikat tanított (B. Talmud Berakot 10a), és a Kr. u. 50-ben született Imma Salomra is hivatkoztak (B. Talmud Nedarim 20b). A XVI. században élt Dona Garcia Mendes a spanyolországi zsidó közösség egyik vezetője volt.
A nők azért tartózkodnak az ortodox zsinagógában a karzaton, vagy lent, a hátsó sorokban, sok helyütt függönnyel: mechicával is elválasztva a férfiaktól, hogy a talmudi megfontolást (Misna Ávot 1:5) követve megóvják a férfiakat attól a “kísértéstől”, amelynek a közelükben tartózkodó nők kitehetik őket: vagyis attól, hogy a nők erotikus vonzása megakadályozza a férfiakat az imára és a Tóra szavára való koncentrálásban. A liberális judaizmus elveti ezeket a törvényeket, mert előítéletesek, fölöslegesek, és ártalmasak – a nőkre, a férfiakra és az egész zsidó életre egyaránt. A férfiak és a nők együtt ülnek az istentiszteletek alatt, hiszen minden hittárs egyenlő, és így a családok is mindig együtt imádkozhatnak.
Büszkék vagyunk arra, hogy a nők központi szerepet töltenek be a zsidó család életében. Olyan micvák (parancsolatok) megtartásával, mint pl. a sabbati gyertyagyújtás, a nők óriási mértékben járulnak hozzá családjuk zsidó identitásának kialakításához.
A liberális judaizmus mindig egyenlő szerepet és részvételt szánt a nőknek a zsidó élet minden területén. Az elsők között avatott női rabbikat, és ma is elkötelezetten ápolja a mozgalomhoz tartozó nők tehetségét. A liberális zsidóság a leghatározottabban hiszi, hogy a zsidó rituális élet összes, akár nyilvános, akár magán jellegű területét meg lehet és meg kell nyitni a nők előtt, ideértve a tálit (imasál) és a kipa (fejfedő) viselését, és a Kaddis mondását. E parancsolatok megtartása soha nem volt tilos a nők számára, mindössze felmentették őket alóluk, mert úgy gondolták, a nőknek más feladataik vannak. Nincs olyan törvény a zsidó jogban, ami kifejezetten megtiltaná a nőknek ezeket a tevékenységeket. Ellenben a Misna arról értekezik, kötelező-e vagy “fakultatív” a nők számára a cicít (imasál sarkain található rojtok) viselése. Elvetjük az olyan szokásokat, amelyek azért alakultak ki, hogy kizárják a nőket egyes rituális tevékenységekből és bizonyos tanulmányokból. A zsidó közösségnek több mint a felét a nők adják, s a liberális mozgalom teljes értékű tagjaiként és részvevőiként tekint rájuk. Szorgalmazzuk, hogy a nők tanuljanak és részesüljenek alapos zsidó oktatásban, s így megalapozott döntéseket hozhassanak vallási életükről.
A liberális zsidóság minden nőt a közössége vallási életében való tevőleges részvételre bátorít. Erre ad példát a liberális mozgalom egyik alapítója, Lily Montagu élete.
Kivételezett és szigorúan ortodox családból származott. Mégis, már 16 éves korától látta: a judaizmust az a veszély fenyegeti, hogy a többség számára értelmetlenné válik, ha puszta szokássá fajul. 1899-ben megírta A judaizmus jelenlegi spirituális lehetőségei című cikkét, amely aztán a Zsidó Vallási Egyesület megalakulásához vezetett 1902-ben. (Ez az angliai Union of Liberal and Progressive Synagogues elődszervezete). Lily Montagu gyakran rabbiszerepet töltött be; prédikált és szertartásokat vezetett.
Fontosnak tartjuk a nemek egyenlőségét a vallásoktatásban. Az életciklus során a lányok a fiúkéval azonos vallási szertartásokon vesznek részt. A lányoknak és a fiúknak egyaránt tartanak a zsinagógában névadási szertartást, melyben az anya szerepe nem kevésbé fontos, mint az apáé. A hagyományos bármicvá (’a törvény fia’) mellé bevezettük a bátmicvá (’a törvény leánya’) szertartását tizenhárom éves korban. (A liberális judaizmus némely helyeken egy másik szertartást is létrehozott: a tizenöt vagy tizenhat éves korban esedékes Kabbalat Tórát-t:’a Tóra átvételét’, azaz a Szövetség megerősítését). A lányok és a fiúk ugyanabban a korban kezdik a vallásos tanulmányaikat, és ugyanabban az oktatásban részesülnek. Az intézményes zsidó oktatás kiterjesztése a lányokra a németországi korai reformerek egyik első újítása volt.
Az oktatás terén biztosított egyenlőséggel a liberális zsidóság megteremti annak lehetőségét, hogy a felnőtt nők mindenben részesei lehessenek közösségük vallási életének. A tóraolvasás és a szertartások vezetése mellett a liberális zsinagógák nő tagjai igen jelentős részt vállalnak egyéb micvák, pl. a beteglátogatás és az idegenek vendégül látása teljesítésében.
A liberális zsidóság lehetővé teszi, hogy a nők teljes és értelmes vallási életet élhessenek. A liberális mozgalom egésze felismerte a nemi szempontból „befogadó” nyelvhasználat szükségességét a liturgiában, (mindazon nyelvekben, amelyeknek nyelvtana használja a nemek szerinti megkülönböztetést) – ahelyett az egysíkú szemlélet helyett, amit Isten hímnemű lényként való említése jelent. Ez a liberális közösségbe vonzhatja azokat a nőket, akik esetleg lényüktől idegennek és távolinak érezték a hagyományos liturgia nyelvét.
Újabban egyre több Ros Chódes kör alakul világszerte, melynek kerete az újhold megünneplésének „régi-új” szertartása. Ezekben a csoportokban a zsidó nők a saját spiritualitásukat és zsidó identitásukat úgy kívánják megélni, hogy a hagyomány szálait kreatív, új rítusokkal fonják össze.
Kelemen Katalin rabbi írása a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiadványában jelent meg:
Toronyi Zsuzsanna: A zsidó nő
Kiállítás a Magyar Zsidó Múzeumban
Lombos Nyomda, Budapest, 2002
