5Mózes 16:18–21:9
VÁG ANDRÁS DRÓSÉJA
Elhangzott a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség szombatfogadó istentiszteletén,
2021. augusztus 13-án, pénteken
Softim (Bírák) Hetiszakasz
Mózes ötödik könyvében vagyunk, a könyv végefelé. 40 év bolyongás után Mózes irányítja a népét, miként kezdjenek új életet a Szentföldön. A közösség, amelyik ott áll a Szentföld határán jórészt az a generáció, amelyik a sivatagban született, tehát 40 évnél fiatalabbak. Mózes tehát tanít, – mai kifejezéssel – jogszabályokat, erkölcsi elveket ír le – de ami talán a legfontosabb:: arra vonatkozóan ad utasításokat, – ismét csak mai szóhasználattal – hogy milyen főbb szervezeti egységek legyenek és miként formálódjanak azok a most születő társadalomban.
A SOFTIMnak olyan főbb részei vannak, mint a bírák kiválasztása, igazságszolgáltatás elvei, bírói gyakorlat, a király és kötelességei, a papok és a leviták, a próféták, a hadi szolgálat és a háború törvényei. Ma egy ilyet akár alkotmánynak is lehetne nevezni. Vagy inkább „részleges szabálygyűjteménynek”, mert az ehhez a hetiszakaszhoz tartozó törvények nem fedik le a szerveződő közösség életének összes fontos területét. Ez a hetiszakasz tehát a kormányzás megszervezéséről szól
A SOFTIM kezdő szavai, kezdő mondatai a következők: „Bírákat és felügyelőket adj magadnak minden kapudban, amelyeket az Örökkévaló, a te Istened neked ad, törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel. El ne hajlítsd az ítéletet, ne tekints személyt és ne fogadj el megvesztegetést, mert a megvesztegetés megvakítja a bölcsek szemét és elferdíti az igaz szavait. Igazságot, igazságot kövess, hogy élj és bírd az országot, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked.” (Deut 16: 18-20 Hertz)
Ennek a három szónak az eszmeisége több szent szövegben megjelenik (pld. Exodus 23:8). Üzenete – az igazságosság – a judaizmus alapvető tanításai közé tartozik. Ennek oka talán az, hogy népünk szolgaságban töltött hosszú évei voltak azok, amelyek érzékennyé tettek minket az egyenlő bánásmódra.
Nézzük most az „Igazságot, az igazságot kövesd” kifejezés szavait egyenként.
A Cedek igazságot vagy igazságosságot vagyis a helyes cselekvést jelenti. Egy hozzá kapcsolódó kifejezés a “cedeka” két dolgot jelent. Egyrészt “jótékonyságot”, másrészt az “igazságszolgáltatás cselekedetét” vagyis olyan dolgokat amelyek azt célozzák, hogy minden ember méltóságban éljen- elvégre minden ember Isten képére lett teremtve. Van egy szép definíció arról, mi is az az igazságosság. A zsidó felfogás szerint az igazságosság a világegyetem alapvető aspektusa, egy olyan eszmény, amivel Isten rendelkezik, de amire mi, emberek is törekszünk.
(Egyébként ugyanebből a gyökből származik a cádik kifejezés is.)
A második szó a “tirdof” azt jelenti, hogy valamit követ, folytat, valamire törekszik. Mi emberek csak igyekezhetünk követni az igazságosság isteni szintjét, de elérni nem tudjuk.
Vajon miért szerepel kétszer az „igazságot” szó? Egyszer nem elég? A zsidó hagyományban, a Tanachban több helyen előfordul, hogy szavak ismétlődnek. Mindegyikhez sok megjegyzés, kommentár fűződik, melyekkel próbálják megmagyarázni, hogy miért ismétlik a szavakat. A Cedek, cedekre is sokféle megoldás található. Például a Talmudban, a Szanhedrin traktátusban egész kis gyűjtemény van erről a kérdésről. Néhány kommentárt idézek – nem szó szerint – ,hogy jellemezzem az értelemzések sokszínűségét – és persze azt is, mennyire időtállók ezek a gondolatok.
- Az egyik itt található magyarázat szerint a cedek ismétlése az igazságos kompromisszum szükségességére utal.
- az első Cedek a bírák kötelességére hívja fel a figyelmet, hogy az ítélethozatal előtt feltétlenül keressék meg az igazságot az ügyben.
- a második Cedek arra hívja fel a figyelmet, hogy a kompromisszum (pesárá) is egy lehetséges – sőt ajánlott – megoldása a konfliktusoknak. Tehát a szanhedrin traktátus azt javasolja a bíráknak, hogy próbáljanak olyan megoldást találni, ami mindkét félnek megfelel. Lehetőleg olyan megoldás szülessen, amelyikben nincsenek vesztesek.
- 2. Rés Lákis (i.sz. 3. században Tibériásban élt tanító) szerint a cedek ismétlődése arra emlékeztet bennünket, hogy megfontoltan és óvatosan ítélkezzünk, újra átgondolva és felülvizsgálva az esetet, és ne siessünk el egy döntést. Hasonlóképpen, Maimonidész is azt tanította, hogy az ismétlés azt hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy konzultáljunk másokkal, minél több szempontot összegyűjtve, mielőtt döntést hozunk.
- Mások azzal érveltek, hogy a kifejezést azért ismétlik, hogy azt a gondolatot közvetítsék, hogy az igazságra való törekvés nemcsak a bíróságok, hanem minden egyes ember felelőssége. Ahogyan egy negyedik századi bölcs rabbi (Hijja) mondta: “Ha valaki nem tudós, nem tanár és nem arról közismert, hogy minden rituális parancsolatot betart, de kiáll a rossz ellen, akkor az ilyen személyt áldásnak kell tekinteni.”
- (A 12. században Spanyolországban élt) Bahia ben Aser azt tanította, hogy a kettőzés a minden körülmény között érvényesülő igazságosságot jelenti – legyen szó akár az érintettek nyereségéről vagy veszteségéről, akár szavakban, akár tettekben jelenik az meg, zsidóval, vagy nem zsidóval szemben.
- Jakov Jitzhák rabbi (19. sz. Lengyelország) úgy értelmezte a szó ismétlődését, hogy a cél nem szentesíti az eszközt: “Az igazságra való törekvést is igazságosan kell végezni – vagyis nem bemocskolva azt érvénytelen eszközök használatával, hazugságokkal és sunyisággal.”.
A hetiszakaszunkban a különféle helyzetekben tanusítandó helyes viselkedéseket ismertető előírások között egy kiemelkedő fontosságú szabály található. Ez a különleges mondat kiemelkedik a többi közül, mert nem az önszerveződés egyik konkrét törvényét tartalmazza. Bár a mondat elég konkrét, Sőt ennél konkrétabb nem is lehet. Így hangzik:
Légy teljesen az Örökkévalóval, a te Isteneddel! (5Mózes 18:13.)
Vajon mit keres az emberi kapcsolatokat szabályozó törvények közé beékelve egy ilyen mélyen spirituális tanítás?
Elgondolkodtató, mit jelenthet az, hogy IGAZÁN, hogy „teljesen az Örökkévalóval lenni”? Hogyan lehet ezt értelmezni? Egy másik fordítás talán egy kicsit segít ebben: „Tökéletes légy az Örökkévalóval, a te Isteneddel.”
A szent szövegekben több szövegrész található a szent iratok között, ami az Örökkévalóval való teljes, tökéletes együttlétre utal – persze gyakran más szavakkal. Például:
- “Szeresd tehát az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel. ” 5Mózes 6:5 … ami nem más, mint a SÖMÁ jólismert részlete.
- Mózes első könyve (17:1) – Mikor Ábrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent az Örökkévaló Ábrámnak és szólott hozzá: „Én vagyok a mindenható Isten, járj előttem és légy tökéletes.
- Rási (a középkorban élt francia rabbi) Tórához írt kommentárja vagy inkább tanácsa így szól „ Légy Vele teljes bizalommal, – számítva Rá. – Ne kutasd a jövőt, – hanem bármi történjék is veled, – fogadd el azt teljes bizalommal. – Akkor [így] Vele leszel, – örökrészévé [fogad]”.
Rási kommentárjánál = „ … Ne kutasd a jövőt, … bármi történjék is veled, fogadd el azt teljes bizalommal…” megállok egy pillanatra.
Mit jelenthet ez a szövegrész?
- Minden bizonnyal azt, hogy, akármit tesz az Örökkévaló veled, fogadd el, amit ad neked. Ha valami jót ad neked, azt fogadd el örömmel, de ha córeszt (valami rosszat) kapsz, azt is el kell fogadni. És ne haraggal fogadd el tőle, amit ad neked, hanem panasz nélkül, halkan. A Talmud azt mondja, hálát kell adni a rosszért is. (Csak különlegesen magas spirituális szinten lévő emberek tudják a rosszat is örömmel fogadni.)
(Egy pillanatra kilépve a bibliai kontextusból – nem nehéz észrevenni, hogy ez egy olyan tanács amit állandóan szem előtt kell tartanunk: nem jó dolog mindig a negatív dolgokon, a veszteségeken keseregni.)
- Ez az elfogadó attitűd – jól láthatóan – összefonódik a SOFTIM egészével. Az elfogadás, a nem lázadozás sokkal békésebb, együttműködőbb közösséghez vezet, ahol a bíráknak kevesebb konfliktust kell kezelniük. Persze ehhez hozzátartozik az is, sőt feltétele, hogy sikerül jó királyt választani és a bölcsek valóban bölcsek. Ehhez azonban teljesen és tökéletesen az Örökkévalóval kell lenni.
- Abból a felfogásból kiindulva, hogy „teljesen” rábízzuk magunkat az Örökkévalóra egyenesen következik – Rási előbb idézett – tanácsa: „ne kutasd a jövőt”.
Vajon miért mondja ezt? Legyünk ennyire „egydimenziósak”? Nem valószínű. Hiszen emberi létünkünkből fakadóan gondolkodásunk és fantáziánk térben és időben mozog. Nagy utazásokat is tehetünk képzeletben, tervezgetünk .. stb.
A „ne kutasd a jövőt” tanácsban lehet, egy olyan értelmezés is, ami arra biztat, hogy a figyelmedet, a lelkedet az „itt és mostra” összpontosítsd. És ez nem csak spirituális szempontból számít, hanem egyben egy alapvető meditációs hozzáállást is jelent.
Aryeh Kaplan, egy múltszázadi bölcs rabbi írt egy könyvet „Zsidó meditáció” címmel. Ő is a SÖMÁról ír a könyvében, a következőképpen:
„Kifejezetten a meditatív állapot az, amelyben a spiritualitással intim kapcsolatba kerülünk. A SÖMÁ az ilyen élmények keresőjét szólítja meg és nevezi Izraelnek. A SÖMÁ a mindannyiunkban jelen lévő Izraelt hívja. Ez az”Izrael” személyiségünk része, arra vágyakozik, hogy a fizikai világ határait meghaladja, s a spirituális világra rátaláljon. A SÖMÁ ennek az “Izraelnek” mondja, hogy figyeljen, teljesen csitítsa el a tudatát, és nyíljon meg Isten egységének univerzális üzenete előtt. Viszont az egyetlen időszak, amikor valaki megszakítás nélkül, tökéletesen figyelni tud, [az] a meditatív állapot.”
Az Örökkévalóval való teljes és tökéletes együttlét – legalábbis Kaplan szerint – a jelenben élők spirituális / meditatív állapota során valósulhat meg.
Végül egy zárómegjegyzés: Erről a különleges bibliai mondatról Magyarország egykori Alkotmányának első mondata jut eszembe: „Magyarország: köztársaság”. A régi zsidóság alkotmánya akár így is kezdődhetne: „Légy teljesen az Örökkévalóval, a te Isteneddel!”
