Egy keresztény gondolatai Elul hónapban

A kereszténység fogalma a megtérésről más, mint amit minden évben tanulunk a t’suváról. A t’suvá az ünnep alapvető gondolata, folyamatosan értelmezzük rabbinikus dróséinkban, tanulásainkon – zsidó bölcsességként. Az írás elsősorban a keresztény közösségeknek fontos olvasmány, de érdekes és gazdagító lehet egy “külső szem” fókuszával találkozni.

 

EGY KERESZTÉNY GONDOLATAI ELUL HÓNAPBAN[1]

Somogyi László írása

Lehet, hogy csupán maroknyi olyan keresztény van, aki számára a zsidóság nem „előzmény”, hanem autentikus valóság. Számukra, számunkra a (héber) Biblia nem „Ószövetség”. Sokkal inkább az a jellemző, hogy a keresztény Biblia Újszövetségnek nevezett része kommentár a Héber Bibliához. Hiszen keletkezése idején ez volt a Biblia.  Ezek a hívők mélyen fájlalják, hogy az intézményesült kereszténység még ma sem képes együtt ünnepelni zsidó közösségekkel. Igaz ugyan, hogy némileg tudatosul egy bizonyos fokú párhuzam a karácsony-hannuka, húsvét-pészach, pünkösd-sávuot vonatkozásában, de például az őszi nagyünnepekről az átlagos keresztény hívőnek fogalma sincs. Pedig ezek az ünnepek mélyen gyökereznek a Bibliában és alapvető értékeket tesznek átélhetővé. Az említett keresztény hívők többsége és e sorok írója is, az Újév-Engesztelőnap-Sátoros ünnep és a Tóra örömünnepe kivételes napjait külsőségeiben szerény módon ugyan, de igyekszik átélni. Mindezt természetesen megelőzi egy nagyon fontos időszak. Az Újévtől a Tóra örömünnepéig tartó különleges napokat közvetlenül megelőzi a többnyire késő nyárra-kora őszre eső Elul hónap.

Elul, a felkészülés hónapja. Felkészülés a közelgő Nagyünnepekre. A készülődésnek egyik fontos mozzanata a megtérés. Maga a megtérés Elul hónapon túlnyúlik, egészen a tíz „rettenetes nap” végéig tartó folyamatként része a hívők életének.

 Ennek az időszaknak a kulcsszava tehát a megtérés. Hogyan látjuk, hogyan éljük meg ezt az időszakot? Egyáltalán mi is ez a „megtérés”? Lelkigyakorlat? Vallási kötelesség? Szertartások sorozata? Szüntelen imádkozás?

Talán meglepő, hogy a Bibliában (keresztény szóhasználattal az „Ószövetség”-ben) az a szó, hogy megtérés, nem fordul elő, legalábbis főnévként nem. Az azonban, hogy valaki „megtér”, „megfordul”, „visszafordul”, azaz igeként, annál gyakrabban. Ez az ige a ’shub’, amelynek jelentéstartománya meglehetősen széles. A Bibliában több mint ezer előfordulása van, világi és vallási összefüggésben egyaránt. Elsődlegesen a visszafordul, megfordul, visszatér értelemben használják. A Pollák Kaim által összeállított szótár meglehetősen széles jelentéstartományt mutat be. Az ige különböző prepozíciókkal, illetve különböző összefüggésekben szerepelve többek között lehet megváltozni, visszavinni, visszaállítani, válni valamivé, kinyilvánítani, helyre jönni és válaszolni értelmű is. Ez a legutóbbi jelentés különösen érdekes. Az a tény, hogy a shub jelentése magába foglalja a „válaszol”  értelmet is, arra utal, hogy a megtérés nem csupán egy egyszeri emberi cselekvés, hanem bővebb annál, tulajdonképpen egy történet. Nem csupán egy elhatározásból fakadó tettet fejez ki ez a szó, hanem egy olyat, amely egy kérdésre, egy felkiáltásra, egy kiáltásra adott odafordulásban megmutatkozó válasz. Elul hónapban az Örökkévaló kérdez rá az életünkre. Mintha csak azt kérdezné: mihez kezdesz a helyzeteddel, hogyan alakítod örömödet, bánatodat, szembe tudsz-e nézni akár a hibáddal és a tévútaiddal is. A kérdés persze nagyon személyes, ezért mindenkinek más-és más. A szlichot ima is azt jelzi, hogy az Örökkévaló szólít meg elsőként, hiszen „beburkolózott, mint egy előimádkozó” és úgy adott igéretet. A néphez szól, de ezzel együtt egyénenként mindenkihez. Így érthette Jób is, amikor grandiózus védőbeszédének végén megkérdezi: „Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki” (az un. revideált Károli fordítás szerinti bibliai szöveg).   Tehát a válasz (a megtérés) az Örökkévaló kezdeményezéséből születhet meg. Azt is megtapasztalhatjuk, hogy a hívás, kérdés szüntelen hangzik , jellemzően életünk történésein keresztül. Úgy vélhető, hogy nem egy egyszeri vallásos cselekedetről van szó. Térj az Örökkévalóhoz folyamatosan, válaszolj a hívásra, mert Ő nem szűnik hívni. Rabbi Eliezer nevéhez fűződik a híres-és nagyon igaz- mondás: „Térj meg egy nappal halálod előtt” (bSabbat 153a), és mivel halálunk napját nem ismerjük, térjünk meg haladéktalanul, azaz még ma.  Rabbi Eliezer itt, úgy véljük, hogy nem „parancsot” ad, hanem rámutat az Örökkévalónak adható válasz fontosságára. Miután a „válasz” az életünk esélye, kár lenne elszalasztani, hiszen abban a bizonyos „tíz napban” megérint bennünket a jövő lehetőségeiben rejlő szomorúság eleme is, amit Leonard Cohen olyan érzékletesen fogalmaz meg a „Who by Fire” című énekében. A bibliai hagyomány még egy érdekes tapasztalatot őrzött meg a megtérés eseményéről. Malachi (keresztény szóhasználattal Malakiás) próféta könyvében olvassuk: „Térjetek meg hozzám, és én is hozzátok térek! – mondja a Seregek Ura” (a Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája szerinti szöveg). Ez azt jelenti, ha válaszolunk az Örökkévalónak, bízhatunk benne, hogy Ő is válaszol. Vannak bibliamagyarázók, akik a fenti szavakat a prófétának tulajdonítják, azaz szerintük az Örökkévaló szavát ő tolmácsolja, de akár így van, akár közvetlenül az Örökkévaló szól, az a lényeg, hogy egyfajta párbeszéd kezdődik ezután. Az is igaz, hogy konkrétan ennek a dialógusnak a tartalma a templomadóval kapcsolatos, de maga az a tény, hogy elindul egy beszélgetés, örömteli tapasztalata a megtérés folyamatának. Bízhatunk abban, hogy az Elul hónapban elmondott imák tényleg az Örökkévaló hívására adott válaszok lehetnek. És ezzel együtt számíthatunk az Örökkévaló válaszára is. Esély van arra, hogy kínzó kérdéseinkre választ kapunk, lelkünk oda kötődik, ahol igazi helye van annak.  A sófár hangja, a táslich, a kol nidré, a luláv meglengetése és a tánc a Tóratekerccsel megjelenítik azt a történetet, amelyben átélhetjük az Örökkévaló szeretetét, amely minden megpróbáltatás ellenére ajándékként a miénk.

[1] Ez az írás valószínűleg több részletében is eltér az autentikus zsidó hitértelmezéstől, de célja éppen az, hogy bemutassa azt, hogy keresztény megközelítésben hogyan jelenik meg az Őszi Nagyünnepekre való készülődés.

 


Korábbi bejegyzés:

Következő bejegyzés: