A reform zsidóság regionális és magyarországi gyökerei

További érdekes tanulmányok a témában:

Dr. Komoróczy Géza professzor, az ELTE Hebraisztika tanszék alapítójának tanulmánya nyomán

Forrás: http://www.hebraisztika.hu/attachments/00000059.pdf

A XVIII/XIX. század fordulóján, a polgári életstílus terjedése óhatatlanul is változásokat idézett elő a zsidó hagyományban és vallási életben. Moses Mendelssohn hatása alatt, többféle törekvés kapott szárnyra a reformok jelszavával. A zsidóságot vallási–etikai értelemben fogták fel, elutasították a vallási szabályok kritikátlan követését, lényegtelennek minősítették a külsődleges identitás-jegyeket. Felfogásukban a zsidóság társadalmi emancipációja és kulturális asszimilációja teszi lehetővé küldetése beteljesítését: a monoteizmus érvényre juttatását. Kerülni szerették volna továbbá a konfliktusokat a keresztény egyházakkal.

Az újításokat más-más ütemben követte Bécs (1826), illetve a radikális berlini Reformgemeinde (1845). Az előbbiek nyomában közvetlenül haladt Pest, ahol a márciusi forradalom és a társadalom átalakulása bátorítást és lendületet adott azoknak is, akik kívánatosnak tartották és külföldi példákra hivatkozva sürgették a zsidó vallás belső megújítását. A reform-törekvések óhatatlanul találkoztak politikusok és más hangadók sűrűn hangoztatott követeléseivel, hogy a zsidók változtassák meg idegen, elmaradott, keleties szokásaikat, ez mintegy a feltétele a befogadásuknak.

A még 1848-ban megalakuló pesti Reform-egyletet (“Pest városi reformált izraeliták”) a kormány nevében Horváth Mihály, a Szemere-kormány közoktatásügyi minisztere 1849. június 26-án önálló, “a régi vallásos és polgári intézményű izraelitáktól különvál(t)” hitközségként elismerte.

Einhorn Ignác – a gyülekezet szellemi vezetője – a világosi fegyverletétel után tábori lelkészként csatlakozott Klapka Komáromban kitartásra berendezkedő hadseregéhez. A komáromi vár feladása után eljutott Vágújhelyre, de amikor értesült arról, hogy Haynau elfogató parancsot adott ki ellene, külföldi emigrációba ment. Gyorsan megjelentetett német nyelvű könyve az elsők között adott hiteles leírást a magyarországi eseményekről. Einhorn Ignác helyét a Reform-egylet élén a vele véletlenül azonos vezetéknevet viselő, de nem rokon németországi David Einhorn schwerini rabbi foglalta el, aki csak 1852 januárjában érkezett meg Pestre.

A pesti hagyományos hitközség vezetője feljelentést tett az osztrák hatóságoknál a pesti reform-gyülekezet ellen, a vallási újításokat politikai érdekűnek állította be, kérte templomuk bezárását. Ennek nyomán a gyülekezetet a Helytartóság mint meg nem engedett szektát feloszlatta 1852. október 25-én. Második rabbija, David Einhorn kivándorolt Amerikába, és az Egyesült Államokban a zsidó vallási reform-mozgalmak egyik úttörője lett.

Reform-hitközséget később is, többször létrehoztak Magyarországon, mindig az éppen korszerű formában: az 1880-as évek elején Stern Ábrahám újpesti főrabbi, az 1930-as években a jeles zsidó művészettörténész, Naményi Ernő (Ézsajás Vallásos Társaság).

A rendszerváltás után alakult mindkét hazai hitközség Reform-egyletet a hagyományai között tartotta számon.