Egy kedves barátunk írása Pinchász hetiszakasz kapcsán:
Hogyan zárhatnánk ki éppen azokat Isten megértéséből, akik a leginkább vágynak rá? Mi történt Mózes sivatagi tanházában?
A nyár a szabadegyetemek, a továbbképzések ideje is. Nyári egyetem volt a Talmud szerint aznap is a sivatagban, akkor, amikor hetiszakaszunk története játszódott. Eleázár, a főpap, Izrael vezetői és velük az egész nép, mindannyian a sivatagi tanház, vagy alighanem inkább tansátor padjaiban üldögéltek, és Mózes a Tórát, saját történetüket tanította nekik. Még csak a saját negyedik könyvükben jártak, de már Mózes ötödik könyvét tanulták. Bájos életkép a sivatagi nyárból, a pusztai vándorlás idejéből.
Jelen volt és szorgalmasan jegyzetelt öt frissen árván maradt lánytestvér is. Idáig nem hallottunk róluk, talán azért sem, mert egy bizonyos Celofhád lányai és Celofhád azt jelenti, a félelem árnyéka. Arra készültek, hogy most, édesapjuk elvesztése után „előlépnek” végre, ahogy a Tóra szövege mondja, a családra ránehezedő félelem árnyékából, és megszólalnak a közösség előtt. Az igazságról fognak beszélni.
Arról, hogy az ő Tóra-értelmezésük szerint – mivel fiútestvéreik nincsenek – örökölhetik ők is, lányként is, apjuk földjét a még el sem foglalt Izraelben. A Talmud szerint nem kérdés, hogy amikor kiléptek a félelem árnyékából, nem csak jámborak voltak, de törvénymagyarázók, Tóra-tudósok is. Akik pedig a törvényt, a Tórát magyarázzák és tanítják, azokat rabbinak szokás nevezni.
Érveik meglepték Mózest a Tóra és a Talmud szerint, úgyhogy Istenhez fordult, és Isten jóváhagyta az árvalányok Tóra-értelmezését. Már a régi hagyomány is kiemeli, milyen látványos a kontraszt: a fiúk, a kémek szaladtak volna vissza Egyiptomba, a lányok, akik kiléptek a félelem, a patriarchátus árnyékából, már itt, a sivatagi szabadegyetemen, a megígért, még csak az álmokban létező föld tulajdonviszonyairól tanítottak volna. Nem az örökségük érdekes itt, hanem a Tóra iránti szeretet, a Tóra-tudás és az, hogy együtt, egyszerre, az egész nép és vezetői elé állva, kiléptek a félelem árnyékából.
Ki taníthatná inkább a Tórára Izraelt az ilyen lányoknál, akiknek közbelépése révén új törvényt tanított Isten a népnek (az öröklés szabályairól)? Az ő esetükből jogforrás, mindenkire vonatkozó törvény adatott Izraelnek?
Ki állíthatná ezek után, kérdezi Shlomo Riskin rabbi, hogy a lányok nem taníthatnak Tórát, ha maga a Tóra mintha nem ezt állítaná?
Ma már minden nagy zsidó irányzatban van példa Celofhád lányainak utódai, rabbinők avatására. Magyarországon az első aktív rabbinő Kelemen Kata nyomán jelenleg is tanul szerte a világban négy magyar lány is rabbinak, három közülük itt van velünk a csoportban: Kántor Anita Berlinben liberális, Bedő Viki New Yorkban középutas-konzervatív, Kuti Andi Fokvárosban „karizmatikus”-revival rabbi lesz. Vető Ágnes pedig, szintén New Yorkban, ortodox rabbinőnek készül.
Az ötödik lány még hiányzik. Ő lesz az, aki végre itthon, Magyarországon tanulhat majd, és remélhetőleg már legalább középiskolás. Aki azért maradhat majd itthon, mert a „nővérei” már kiléptek a félelem árnyékából.
Isten éltesse őket! Jó szombatot!
Kép: Alan Falk
