1Mózes 44:18−47:27
VÁG ANDRÁS DRÓSÉJA
Elhangzott a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség szombatfogadó istentiszteletén,
2021. december 10-én, pénteken.
Közelség és változás
Mózes első könyvében vagyunk, a József történetben. A mostanit megelőző hetiszakasz a MIKÉC végén József közli testvéreivel, hogy Benjámin nála marad Egyiptomban – az egyébként általa Benjámin zsákjában titokban elhelyezett serleg miatt: „ … Az az ember, akinél a serleg találtatott, az legyen rabszolgám, ti pedig menjetek fel békével atyátokhoz.” (Gen 44,17) mondja József. Ez az a pillanat a történetben, amikor legélesebben vetődik fel a kérdés, hogy ennek a családnak át kell-e élnie a múlt keserűségeihez hasonló történeteket vagy képes a változásra, a megújulásra. Erre a kérdésre keresi a választ hetiszakaszunk a VAJIGÁS.
Bibliarészletünk első mondata – József szigorú döntése után – a történetet így folytatja: „Ekkor eléje lépett Jehuda és mondta: „Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót uram fülébe és ne törjön ki haragod szolgád ellen, mert te olyan vagy, mint Fáraó[1] .” (Gen 44,18) A mai mondanivalóm erre a mondatra épül.
A VAJIGÁS kifejezés a HERTZ -féle Biblia szerint azt jelenti: „Ekkor eléje lépett”. Más fordítás szerint „és közel lépett” „és közelebb ment”. Angol nyelvű szövegekben a “közeledett” szó szerepel. Egyértelmű és magyarosabban hangzó fordítás úgy hangzik, hogy: „Júda közelebb lépett Józsefhez”. Vagyis átlépett egy határt, egy olyan határt, ami – feltehetően akkor sem volt szokásos.
Erre a mozdulatra utal a mai mondanivalóm címében található első szó: a közelség. De mielőtt továbbmennék, néhány szó a hetiszakasz tartalmáról.
A Vájigás hetiszakasz tartalmáról röviden – három pontban összefoglalva
- Juda a szakasz elején odalép József elé és hosszan, szívhezszólóan beszél hozzá. Kéri engedje visszamenni Benjámint és felajánlkozik, hogy Benjámin helyett rabszolgája lesz az egyiptomi uralkodónak. József meghatódik Juda szavaitól és felfedi előttük kilétét: „Én vagyok József! Él-e még atyám? .. és a következő szavakkal vigasztalja és egyben felmenti bűnbánó fivéreit: „” … nem ti küldtetek engem ide, hanem Isten; ő tett Fáraó atyjává és egész házának urává és uralkodóvá Egyiptom egész országában.” (Gen 45,8)
- A nagy egymásratalálás és megbocsátás után Jákob lemegy Egyiptomba fiaival és azok családjaival – összesen hetvenen –, és 22 év elteltével végre újra találkozik szeretett fiával, Józseffel.
- Egyiptomban Jákob megáldja a fáraót. Közben József élelmet és gabonát ad el az éhínség idején, és megveszi érte Egyiptom összes földjét a fáraó számára. A fáraó odaadja József családjának Gósen termékeny földjét, hogy ott telepedjenek le, és Izrael gyermekei gyarapodni kezdenek az egyiptomi száműzetésükben. (1Mózes 47:1–27.)
Mit is jelez a mai dróse címe: „Közelség és változás”?
Az első szó két ember közötti fizikai közelségre utal, arra hogy a térben milyen messze vagy inkább milyen közel állnak egymáshoz amikor beszélgetnek, hogy megérintik-e, esetleg át is ölelik egymást. Nem kell magyarázni, hogy a testi közelség, az érintés érzelmi közelséget is kifejez.
A változás szó azt az – életünk során megnyilvánuló és persze gyakran nem látható – belső dinamikát takarja, amit személyiségfejlődésnek vagy morális fejlődésnek szokás nevezni.
Mi sejthető a két főszereplő – József és Júda – cselekedeteiben, érzelmeiben, személyiségében, emberi tartásában ezekkel fogalmakkal összefüggésben?
A közelségről néhány idézet a hetiszakaszból
A testi közelség és az ehhez kapcsolódó érzelmek ebben a bibliai történetben – az iménti idézeten (vagyis „Júda közelebb lépett Józsefhez”) túl – a hetiszakasz más helyein is megjelennek. Például:
- (A Judával folytatott beszélgetés után:) „És József szólt testvéreihez: „Lépjetek közelebb, kérlek!” És közelebb jöttek. És ő szólt: „Én vagyok József, testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba”. (Gen 45,4)
- (Amikor apjának üzen József a testvéreivel:) „És lakni fogsz Gósen földjén, és közel leszel hozzám, te, fiaid és fiaid fiai, nyájaid és gulyáid és mindened, amid van.” (Gen 45,10)
- (Amikor Benjáminnal találkozik József:) „És ráborult testvére Benjámin nyakára és sírt, és Benjámin sírt az ő nyakán.” (Gen 45,14)
- Megcsókolta mindegyik testvérét és sírt rajtuk, és azután beszéltek vele testvérei. (Gen 45,15)
- „És József befogott kocsijába és fölment atyja Izráel elé Gósenbe; megjelent előtte, nyakába borult és sokáig sírt nyakán.” (Gen 46,29)
A főszereplők személyiségfejlődésről
A bibliai kommentárok kiemelten foglalkoznak József – és ritkábban Juda személyiségfejlődéséről, személyiségének változásáról a történet során. Ezek az értékelések nem mélyednek és nem is tudnak elmélyedni a szereplők lelkivilágában, ettől függetlenül érdekes vélemények, hipotézisek olvashatók a szövegekben.
József személyiségfejlődése egyértelműen pozitív. Nem véletlenül. Eltekintve serdülőkori „kisiklásaitól” a döntései bölcsek, kifogástalanok, lelke erős, a súlyos megpróbáltatásokat is keményen elviseli. Tehetsége és feltehetően rokonszenves megjelenése egyaránt hozzájárul gyors felemelkedéséhez. Adottságai az emberekkel való bánásmódhoz, szervezőkészsége egy ország irányításához egészen különlegesek. Főleg, hogy Józsefnek nem volt olyan speciális kapcsolata Istennel mint például Ábrahámnak vagy Jákobnak. Vannak, akik szerepét a zsidók történetében egyenesen Mózeséhez hasonlítják. Mindezt összegezve úgy látom, hogy József fiatal felnőtt korától kezdve sem személyiségében, sem moráljában nem mutatkozik lényeges változás. Ugyanis folyamatosan a lehető legmagasabb emberi teljesítményt nyújtja – amiben persze a legfontosabb támasza és egyben magyarázata Isten iránti szeretete és elkötelezettsége. Ennél feljebb már földi ember nem nagyon tud jutni. Érthető tehát a Biblia olvasói számára is, hogy ő valóban beteljesíti az isteni akaratot.
Judát a Vájjechi hetiszakaszban a haldokló Jákob oroszlánhoz hasonlítja és a helyéről a zsidók történetben azt mondja, hogy „Nem fog távozni a kormánypálca Jehudától, Sem a törvénypálca térdei közül, Míg el nem jön Silóba És övé nem lesz a népek hódolása.” (Gen 49,10)
Mit tett Júda, hogy kiérdemelte ezt a különleges szerepet? Juda személyiségfejlődése különbözik Józsefétől, mivel nála jól érzékelhető a folyamatos pozitív változás. Júda élete korábbi szakaszaiban nem volt hibátlan, nem volt kitartó és hát jelen volt József szenvedéseinek kezdetén is.
- … ahol képes szembeszállni testvéreivel József meggyilkolására irányuló tervükkel szemben, de nem akarta vagy nem tudta véghezvinni a folyamatot és megmenteni Józsefet.
- Támárral kapcsolatban már sokkal határozottabb és önkritikusabb, amikor azt mondja róla: „Igazságosabb ő nálamnál” (2.Gen 38,26)
- Személyiségfejlődésében a csúcspont az a kritikus pillanat, amikor József Benjámint szolgaként Egyiptomban akarja tartani. Csak Júda szólal meg ekkor és kezdődik az a beszélgetés – vagy inkább monológ – Józseffel, ami a VAJIGÁS – korábban idézett – első mondta volt. Juda harcol a testvéréért, Benjáminért, az apjáért és a családjuk becsületéért. Ékesszólóan érvel, higgadt és szókimondó. Azt mondja Józsefnek, hogy ő marad Egyiptomban szolgaként Benjámin helyett, de Benjámint vissza kell adni az apjának.
Júda annyira meggyőző és annyira érzékeny az apja érzéseire, hogy József már nem tudja visszatartani a könnyeit. A testvérek kibékülnek és ez Júda bátorságának köszönhető. Júda egy oroszlán. Megvan benne a lélekjelenlét és a jellembeli erő, ami a többi testvérből hiányzott.
Összefoglalóan
Mi is történt ekkor? Juda közel lépett Józsefhez és – talán megérezve azt, hogy szavai mélyen megérintik Józsefet – kezdeményezője volt egy mindkettőjük számára új helyzetnek. A nyíltság, az őszinteség és persze a múlt terhe kellett ahhoz, hogy a katarktikus helyzet happy enddel végződjön. Ehhez érett, érzékeny és saját egójuk háttérbe helyezésre képes résztvevőre volt szükség.
A bibliai történetben azt láthatjuk hogyan segít két érzékeny embert egy drámai helyzet feloldásában testi és lelki közelségük – spontán vagy bátor – átélése és kinyilvánítása.
A VAJIGÁS határozott igennel válaszol arra a kérdésre, hogy képesek-e az emberek megváltozni és megtalálni a békét. De talán nem is ez a legfontosabb üzenete. Inkább az, hogy érett szemelyiségek ha közel kerülnek, ha közel tudnak kerülni egymáshoz, akkor túl tudnak lenni nehéz helyzeteken. És most nem fizikai, közelségre gondolok, hanem érzelmi és intellektuális közelségre.
Tanulnunk kell Júda példájából. Meg kell értenünk, hogy világos gondolkodásra, a helyes iránti rendíthetetlen elkötelezettségre és az oroszlán bátorságára van szükség a cselekvéshez. Oroszlánoknak kell lennünk, nem pedig lemaradóknak.[2]
Így már érthető, hogy József miért vállalt a történet során inkább kockázatot, minthogy megszégyenítse testvéreit. Ő a sábbát cáddikja, tehát az áldások forrását jelentő sálom (béke) embere, ezért minden helyzetben arra törekedett, hogy a békesség uralkodjon az emberek között. Választhatta volna talán József a nyilvános konfrontálódást is, mégis inkább – jó példával szolgálva az utókornak – a békesség mellett döntött.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
[1] Rási kommentál: “ez szó szerint annyit jelent, hogy olyannak tűnsz, mint egy fontos uralkodó. De a midrás szerint: ugyanúgy leprával leszel megverve, mint ősöd, az a Fáraó, aki az én ősömet, Sárát magához vette egy éjszakára”. Vagyis a mondat ezen része udvarias bevezetésnek, illetve fenyegetésnek egyaránt felfogható, és ami ennél pedagógiai szempontból jóval fontosabb: legalább kétféle olvasata van. http://www.or-zse.hu/hit/hitelet46.htm
[2] Angel, Marc D. Rabbi https://www.jewishideas.org/lions-and-laggards-thoughts-parashat-vayhi
