Elhangzott Bálák sábátján, 2012. július 7-én, a Bálint Házban tartott LMBTQ-barát sáchárit istentiszteleten
“Most tehát jer, kérlek, átkozd meg nekem ezt a népet, mert hatalmasabb, mint én.” [4.Mózes 22:6) – e felszólítással indul e heti hetiszakaszunk. Bálák, Moáb királya a határán táborozó Izraeltől való páni félelmében felbérli Bileámot, a mezopotámiai varázsló-prófétát, hogy átkozza meg ellenségét. Három kísérlet történik Izrael megátkozására, s háromszor fordul Bileám nyelvén az átok Izrael megáldásává – hisz a próféta csak az Örökkévaló igaz igéjét hirdetheti.
Egy mese a szó pusztító és építő erejéről – „A nyelv élet és halál ura” – olvassuk a Misnában is. Mese a gyűlöletbeszédről, a Másik elleni indulatról, s arról, hogy az átok áldássá változik.
Átokból áldás… Több évezredes, az egész történelmen végigvonuló tév-reakció bennünk, hogy a Másikra, a Másságra, a „Nem Olyan, Mint Mi”-re félelemmel, gyűlölettel, átokkal reagálunk. Homofóbia, antiszemitizmus, roma-gyűlölet, mindenfajta rasszizmus, kirekesztés, diszkrimináció átkától szenvedünk évezredek óta. Milyen sokat elárul az átkozó lelkéről Bálák mondata! “Átkozd meg nekem, mert hatalmasabb” – ő van a központban, az ő szorongása, félelme, féltékenysége, irigysége – a másikról objektíven semmit nem tudunk.
Pedig a judaizmus tiszta és egyértelmű tanítást ad arról, hogy hogyan viszonyuljunk a Másikhoz. “Ne ítéld el felebarátodat, míg helyzetében nem voltál… ” mondja a legfontosabb rabbinikus életbölcsességeket tartalmazó Atyák tanításai. [Pirké Ávot 2:4] Az üldözött vagy kiszolgáltatott helyzetben levő kisebbségre való odafigyelés, problémáikkal való törődés parancsa is a Tórából jön, annak egy vezérmotívumként ismétlődő parancsolatából: “Jövevényt ne szorongass…hisz ti ismeritek a jövevény lelkét, mert ti jövevények voltatok Micrájimban”. [2.Mózes 23:9] A kulcsszó tehát: empátia.
De mit tegyen az, aki az egész Tórához fordulva próbál útjelző oszlopokat felállítani magának és betűről betűre végigolvasva azt, azt találja, hogy a férfi férfival való való hálása halálos bűn, utálatosságot követnek el, ölessenek meg? [3.Mózes 20:13] Steve Greenberg amerikai ortodox rabbi, aki melegségét elsőként vállalta fel nyíltan az ortodox zsidó körökben, Wrestling with God and Men c. könyvében azt hangsúlyozza, hogy a vallásoknak az élet megváltoztathatatlan tényeinek, a földi realitások tudomásul vételén kell alapulniuk. „Az élet fölött álló Igazság birtoklásának illúziója akadályoztatta és beszennyezte a vallásokat a történelem során. A világnak égető szüksége van olyan vallásos tradíciókra, amelyek nem az élet felett álló Igazságot hirdetik, hanem az életen keresztül, annak minden komplexitásán belül fogalmazzák meg igazságaikat. Honnan tudhatjuk, hogy mi az igazság, amikor oly sokféle és ellentmondásos tapasztalat és értelmezés létezik? – kérdezi Eleazar rabbi. Válasza pedig ez: Növessz magadnak tölcsérszerű fület és befogadó szívet, hogy megérthesd mind az ellentmondásos hangokat.” 1
Ismerek egy ilyen “tölcsérfülű”, befogadó szívű embert; Sheila Shulmannak hívják. Néhány napja csak, hogy viszontláthattam őt a londoni West London reform zsinagóga rabbiavató szertartásán. 76 évesen, törékenyen, botra támaszkodva állt a Dohány templomhoz hasonló, gigászi méretű szentélyben, míg átnyújtotta a l’dor vádor: nemzedékről nemzedékre öröklődő tanítást tartalmazó tóratekercset az immár második Szim Salomos rabbinak. Tizennégy évvel ezelőtt, ugyanott, engem is ő avatott rabbivá. Sheila életútja Brooklynból indult, emigráns zsidó, ateista, baloldali családból. Gyermekkorában a kitaszítottak oldalán harcoló Robin Hood volt a kedvenc hőse. Később, Londonba települése után a feminista és a leszbikus feminista polgárjogi mozgalom egyik élharcosa lett. Tanár, nyomdász, költő. 48 éves korában a Legfőbb Másikkal, Istennel való intim kapcsolata a Leo Baeck College rabbiképzőbe való jelentkezésre készteti őt. Rabbiként megalapítja a Bét Klál Jiszrael-t, Egész Izrael Házát, amelyben azóta is otthonra lelnek a marginalizált helyzetben lévő londoni zsidók, legyenek akár homo- akár heteroszexuálisak. Ez a közösség megalakulása óta öt rabbival gyarapította az angol zsidóságot. Legendás Szimchát Tóra ünnepeiket fergeteges klezmer zenés tánc kíséri, amelyben mindenki átéli a kitaszítottság átkának örömbe, áldásba fordulását.
Mi Sheila és a hozzá hasonlók titka? Az, hogy mélyen átélik, gyakorolják és továbbadják a következő agadikus példázat természetét.
„Isten először egyetlenegy embert teremtett. Ez arra tanít minket, hogy ha hagyunk elveszni egyetlen lelket is, az olyan, mintha az egész világot veszejtenénk el, s ha egyetlenegy lelket mentünk meg, az olyan, mintha az egész világot mentenénk meg… Ugyanígy, egyetlen ember lett teremtve Isten nagyságának hirdetésére. Egy király ugyanazt a pecsétet nyomja minden érmére, s az összes érme egyetlen arcot, az ő saját képmását viseli. Isten is egy pecsétet nyom minden érméjére: a saját képére teremtett első ember arcmását. Mégis más és más arcok tekintenek vissza rá, mindenki egyedi és megismételhetetlen lesz. Ezért minden egyes ember elmondhatja: A világ értem teremtetett.” 2
És most térjünk vissza Bálák és Bileám történetéhez, és nézzük meg, hogy még mit tanít nekünk e szöveg átokról és áldásról. Így kezdődik Bileám első példázata: „Arámból hozott engem Bálák, Moáb királya, Kelet hegyeiről, jer, átkozd meg nekem Jákóbot, jer, szidjad Izráelt. Hogyan átkozzam meg azt, akit nem átkozott meg Isten és hogyan káromoljam azt, akit nem káromolt az Örökkévaló? Mert a szirtek csúcsáról látom őt és a dombokról szemlélem őt…” [4. Mózes 23:7-9]
Figyelemre méltó a ’mert’ szócskával kifejezett ok-okozati összefüggés: a próféta azért nem képes igazságtalanul megátkozni Izraelt, mert fölülről nézve rálát az Egészre, a teljes igazságot látja és érti meg.
A második kísérlet visszájára fordítva húzza alá ugyanazt a tételt. Bálák olyan helyre viszi Bileámot, „ahonnan láthatod, de csak egy részét látod majd és nem látod az egészet; és átkozd meg őt nekem onnan!” [4. Mózes 23:13]
Igen, a rosszindulat, az átok, a gyűlölet mindig a részleges, s részlegességében eltorzított valóságlátás eredménye. Bálák percepciója hamis, de „Nem szemlélt hamisságot Jákobban és nem látott bajt Izraelben, az Örökkévaló, az ő Istene vele van…” [4. Mózes 23:21]
És végül a harmadik látomás. „És Bileám fölemelte szemét és látta Izráelt, amint lakik törzsei szerint és reászállott Isten szelleme. És előadta példázatát és mondta: Bileám, Beórnak fia mondja, a férfi, a nyitott szemű, mondja: ő mondja, aki Isten szavait hallgatja, aki a Mindenható látomását látja, leborulva és nyílt szemekkel. Milyen szépek a te sátraid, Jákób, a te hajlékaid, Izráel! Mint patakok, melyek elhúzódnak, mint kertek a folyó mentén, mint álóék, amelyeket az Örökkévaló ültetett, mint cédrusok a vizek mentén. Víz folyik vödreiből és vetése lesz bő vizek között” .[4. Mózes 24:2-7]
Az Egészet átfogó otthonosság, a szelíd békesség, a termékenység e gyönyörű víziója a „leboruló és nyitott szemű” próféta ajkán születik meg. Alázat és tisztánlátás – e kettő transzformálja az átkot áldássá.
Az áldás kezdőmondata: „Má tovú ohálechá Jáákov, misk’notechá Jiszráél” beemelődött a liturgiánkba. A zsinagógába lépés „küszöbimájaként” énekeljük reggelenként, hogy emlékeztessen minket: Jákob sátrai, Izrael hajlékai mindannyiunk otthona, amelyben egymás iránti tisztelettel és nyílt szemekkel élünk. Sokféleségünkben, egyedi arcunkkal Isten képmására teremtve válunk áldottá és áldunk másokat, visszük tovább Izrael áldását.
Hivatkozások:
1 Steven Greenberg: Wrestling with God and Men: Homosexuality in the Jewish Tradition
The University of Visconsin Press, 2004
Bevezetés, 31. oldal
2 idézi Sheila Shulman: Watching for the Morning: Selected Sermons
Peter Daniels Publisher Services, 2007
50. oldal
Az idézetek Kelemen Katalin fordításai
{ 1 trackback }