Radvánszki Gábor, a Szim Salom volt elnökének (Péter testvérének) írása
Július elsején újabb magyar rabbival gazdagodott a zsidóság: testvéremet Radvánszki Péter Simont a londoni Leo Baeck College rabbiképző szeminárium végzőseként avatták fel. Az avatási szertartás egy hosszú út mérföldköve, nem csak Péter, hanem családunk és hitközségeink számára egyaránt.
A patinás West London Synagogue földszintje szinte teljesen megtelt a több száz résztvevővel: a családtagokon kívül Kelemen Kata rabbink és a szintén nagy múltú Westminster Synagogue rabbija, a kassai származású Salamon Tamás is jelen volt. A West London Synagogue a brit reform irányzat „zászlóshajója”, az 1840-ben megalakult közösség – amely Anglia első reform közössége volt – 1870 óta használja ezt az épületet. A hétköznapi mInchá délutáni istentisztelet külön erre az ünnepi alkalomra kiegészített liturgiáját követte az esemény, amelyben a brit progresszív rabbikar szinte teljes egészében részt vett, az egyes imákat más és más vezette előimádkozóként. Kántorként Mark Solom rabbi mesterien vegyítette a különböző stílusú dallamokat a hagyományos és modern között, de a közös éneklésnek is jutott hely bőven.
A brit reform és liberális (összefoglaló nevén: progresszív) zsidó vallási irányzatok rabbiképzőjét végezte el még a kilencvenes években a Szim Salom alapítója Kelemen Katalin is. Ahogy anno Kelemen Katát, most Pétert is Sheila Shulman rabbi avatta, aki mentorként is végigkísérte tanulmányait az utóbbi években. Shulman rabbi provokatív és nonkomformista szellemisége, intellektuális étvágya számomra is lenyűgöző volt, azóta, hogy közel 20 éve először találkoztam vele. A tény, hogy Péter az ő tanácsaira támaszkodhatott tanulmányai során, nagyon megnyugtatott: jó kezekben van.
A Leo Baeck College hosszú évtizedeken át Európa egyetlen progresszív szemléletű, egyetemi szintű képzést folytató rabbiképzője volt – főleg mióta a magyar neológia rabbiképzője pszeudo-ortodox irányt vett. Mostanra azonban már több szellemi testvérintézménye is akad: a hollandiai Levisson Institute, valamint a Berlin melletti Abraham Geiger Kolleg, ahol már végzett magyar rabbi és újabb magyar hallgatók is kezdenek hamarosan. A Leo Baeck College szellemiségét egyébként egyszerre határozza meg a névadó-alapító, aki a közép-európai zsidó szellemiség folytonosságát Soá túlélőként biztosította, és tanítványai, akik a mostani tanárok mentorai voltak: Hugo Gryn, Albert Friedlander és Jonathan Magonet.
Avatási beszédében Péter nagyon erősen koncentrált az aktuális hetiszakaszra, amely Bálák és Bálám átok és áldás epizódjáról szól. Kiemelte, hogy a külső behatásoktól függetlenül nagyon mély belső önvizsgálatra szorul a zsidó közösség, „miért is nem látjuk – mint Bálám – Isten angyalát, miközben egy egyszerű szamár is tisztán látja őt”.*
Úgy gondolom, hogy rabbiként talán ez lehet legfontosabb feladata, bárhol is dolgozik majd: a Tóra erkölcsi üzenetének személyes vonatkozásaira emlékeztetni közösségének tagjait.
Péter pont akkor lett aktív a zsidó közösségi életben, amikor én kevésbé jártam zsinagógába, így nem tudom pontosan mikor és mihez köthető elköteleződése. Nagyszüleink Soá túlélőként először értetlenül fogadták ez irányú lépéseit, de ahogy a korábban főleg étkezés központú családi együttlétek idővel kibővültek a közös Sábbátok és ünnepek örömével, már senki nem kérdőjelezte meg döntését. Jeruzsálemi jesiva ideje után Budapesten találkoztunk, és amikor precedens értékű Tisa B’áv imacsoportot szervezett, láttam, hogy milyen sikeresen szólítja meg a fiatalokat egy ilyen nehezen feldolgozható ünnepen – napjainkban érvényes progresszív tartalommal töltötte meg ezt a tipikusan ortodox-konzervatív közegben ünnepelt gyásznapot, a hagyományos szövegeket tiszteletben tartva. Mikor később már hitközségi elnökként független támaszra, tanácsra volt szükségem, Péterhez mindig fordulhattam, mivel a zsidó etika példáit és a közösségi élet realitásait a hagyomány tükrében tudta elmagyarázni még a távolból is. A rabbinövendékként szervezett hevruta közös tanulásokért, az azokhoz gondosan elkészített, egyszerre művészi és vicces Talmud fordításaiért is csodáltam már akkor is.
Az elmúlt közel egy évben Péter a dél-francia Toulouse progresszív közösségének rabbijaként gyakornokoskodott. Ellentétben diáktársaival, nem szenior rabbi mellett szolgált, így egyedül kellett helyt állnia a márciusi terrortámadások során is, amely mélyen érintette a teljes helyi zsidó lakosságot, vallási irányzattól függetlenül. Párjával Anitával ebben a nehéz időszakban is példásan támogatták a közösséget, ezt személyesen is láthattam mikor néhány héttel később meglátogattuk őket. Péternek még arra is maradt lélekjelenléte, hogy a toulousi eseményekről a hazai közvéleményt is tájékoztassa az elektronikus médián keresztül, rendszeresen nyilatkozott tévében is. Azt hiszem, ezt nem tanítják a rabbiképzőben, ezt a saját bőrén kellett átélnie sajnos.
Testvéremen kívül egy német női és egy olasz férfi rabbit avattak fel még aznap, várhatóan mindketten Angliában helyezkednek el. Beszédeikben hangsúlyozták, milyen fontos számukra a Soá által elpusztított zsidó közegből érkezni, a közösségek újjászületéséhez nélkülözhetetlen vezetői szerepekre megfelelő felkészítéssel rendelkezni. Péter személyes példával, nagyszüleink emlékével erősítette meg, hogy az emlékezés, a folytonosság és a jövőbe tekintés egyszerre kell jelen legyen minden zsidó ember és közösség szívében, lelkében.
Remélem, hogy idővel adott lesz minden feltétel, hogy Péter Magyarországon szolgálhassa a helyi zsidó közösséget.
Péter avatási beszéde magyar nyelven hamarosan elérhető lesz a www.szimsalom.hu oldalon is.
Kelemen Kata a Szim Salom rabbija, Radvánszki Péter frissen avatott rabbi, és Sheila Shulman avató rabbi
Életrajz
Radvánszki Péter Simon 1980-ban Budapesten született. Ő és családja is a Szim Salom Közösség (később: Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség) alapítótagja, itt ismerkedett meg a zsidó hagyománnyal, Kelemen Katalin rabbi támogatásával. A Lauder Javne gimnáziumban érettségizett, majd a BME villamosmérnöki szakán végzett, ezt követően akusztikus mérnökként dolgozott. Izraelben a Jotvata kibucban önkénteskedett, később a jeruzsálemi Pardes modern ortodox jesiva diákja volt. Az amerikai Union for Reform Judaism-nak, és több angol reform és liberális zsinagógában is dolgozott rabbinövendékként. A londoni Leo Baeck College rabbi diplomája mellett a King’s College judaisztika MA diplomáját is megszerezte. Az utóbbi egy évben Franciaországban, a toulouse-i progresszív zsidó közösség gyakornok rabbijaként tevékenykedett.
A cikk szerkesztett változata a Szombat online kiadásában jelent meg.
{ 1 trackback }