Forrás: Szombat Online – Panyi Szabolcs
http://www.szombat.org/?l1=news&l2=plug_news&l3=showNews&id=1006
2008. november 10.
A Mazsihisz, mint előző számunkban hírt adtunk róla, 2008. november 16-ra hívta össze a Magyar Zsidó Kongresszust, melyen „részt vehet minden olyan önálló jogi személyiségű, vagy jogi személyiség nélküli csoport, amely magát magyar zsidóként határozza meg.”
Több vallási és civilszervezetet megkerestünk, hogyan vélekednek a kezdeményezésről. Többen az ünnepekre hivatkozva nem tudtak válaszolni, ám még többen nem akartak megnyilatkozni az ügyben. Válaszadóink elsősorban fenntartásaikat és kételyeiket fogalmazták meg
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija úgy látja, a Mazsihisz, mely még a kommunista diktatúra terméke, görcsösen ragaszkodik feudál-szocialista kiváltságaihoz: a bírálatok és vádak kivédése érdekében, ám hogy közben mégse kényszerüljön valódi változtatásokra, egy olyan PR-fogáshoz folyamodik, amelynek célja „a mindenkit magában foglaló ernyőszervezet” látszatának erősítése. A november 16-ra összehívott „Magyar Zsidó Kongresszus” semmilyen hatáskört sem biztosít a Mazsihisztől függetlenül működő szervezeteknek, így a Kongresszus nem e probléma megoldásának, hanem magának a problémának a része. A Mazsihisz nem hajlandó a Kongresszus feltételein változtatni, az EMIH pedig nem kíván a Kongresszuson részt venni, mert nem kíván a probléma részévé válni – szögezte le Köves, és utalt Jona Metzger, Izrael nemrég Budapesten járt, askenázi főrabbijának nyilatkozatára, melyben a főrabbi is kijelentette, hogy a Mazsihisz monopóliuma nem áll a zsidóság egészének érdekében.
Köves szerint a Mazsihisz monopóliumát kell megszüntetni, melyről valószínűtlen, hogy a Kongresszuson döntés születhet. Amíg a mindenkori kormányok fenntartják a Mazsihisz monopol-helyzetét (az állam a Mazsihisszel köt szerződéseket, az új jogszabályokban a semleges „zsidó egyház” vagy „egyházak” kifejezés helyett mindenütt a Mazsihiszt nevezik meg, politikai és diplomáciai kérdésekben a Mazsihiszt tekintik a zsidóság egyetlen képviselőjének), nincs esély arra, hogy ez a helyzet megváltozzon.
Köves hangsúlyozta a magyarországi zsidóság eredendő pluralitásának, autonómiájának és demokratikusságának fontosságát: a Mazsihiszen kívül létrejött egy színes vallási és szekuláris zsidó közösségi élet, mely mégis ki van téve a Mazsihisztől való függésnek, vagy az anyagi ellehetetlenülésnek. Köves szerint le kell ülni megbeszélni, hogyan tovább: „Helyesnek tartanánk minél több olyan konferencia, kerekasztal-beszélgetés szervezését, ahol a kérdésben lényeges véleményformálók elmondhatnák véleményüket a magyar zsidóság sokszínűségének a jövőjéről és a képviselet kérdéseiről.”
Az EMIH-hez hasonlóan a Szim Salom sem vesz részt a Kongresszuson. Radvánszki Gábor, a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség elnöke elmondta, álláspontjuk július óta nem változott. Akkor, a Mazsihisz elnökének kezdeményezésére létrejött találkozó után nyílt levelükben leszögezték: a kongresszusra mint pozitív gesztusra tekintenek, annak megvalósításával viszont nem értenek egyet, azon nem vesznek részt. Az általuk elvárt demokratikus, pluralisztikus szervezési elveknek a MAZSIHISZ által egyedül rendezett kongresszus nem felel meg, melynek határozatai döntéshozatali jog híján egyébként is súlytalanok.
A Szim Salom inkább egy új, alternatív kerekasztal létrehozását sürgeti: „A Szim Salom célja egy olyan hivatalos tanácskozás összehívása, amely túlmutat a korábbi kerekasztal-beszélgetéseken, s amelyen minden magyarországi zsidó szervezet lehetőséget kap a részvételre. E találkozó témáit és napirendjét – előzetes egyeztetéssel – a résztvevők közösen alakítanák ki, fő feladatként azoknak a területeknek a megtalálására koncentrálva, amelyek a magyar zsidó szervezetek összehangolt tevékenységét igénylik. E találkozónak lenne határozathozatali joga is, s reményeink szerint, s ha a résztvevők is úgy kívánják, ez az összejövetel egy később megvalósítandó integratív, nagy rendezvény (kongresszus?) első csírájává is válhat.” A Szim Salom különben sem látja bármiféle konkrét előrelépés esélyét, amíg a Mazsihisz önmagát mint „a honi zsidóság általános képviselője” definiálja, hiszen sem a hazai vallásos zsidóság egészét, sem a szekuláris zsidóságot nem képviseli. Radvánszki a Kongresszust a Mazsihisz külső-belső, hibrid nyitási kísérletének tekinti, mely a jelenlegi vezetőktől nem hiteles. A Mazsihisz önlegitimációs kísérleteit a Szim Salom pedig semmilyen formában nem kívánja támogatni.
Novák Attila, a Magyarországi Cionista Szövetség (lapzártánk után lemondott) elnöke kifejtette: náluk – nagy viták után – végül a részvétel mellett döntöttek. A zsidó élet megújítása és megújulása nem ennek a kongresszusnak a függvénye, sőt. Ugyanakkor az MCSZ minden olyan fórumra elmegy, ahol a véleményét elmondhatja a zsidó közéletről. Amennyiben a Mazsihisz döntéseiben nem jelennek meg a kongresszuson elhangzott civil demokratizálási igények és a Hitközség nem változik, a Szövetség ott fogja hagyni a kongresszust – nyilatkozta Novák.
Kirschner Péter, a Mazsike elnöke úgy fogalmazott: ők a részvétel mellett döntöttek, annak formájáról, a személyek kijelöléséről és legfőképpen a mandátumról – még nem. Kirschnernek is vannak aggályai, ám ők a zsidóság képviselete érdekében mindenkivel hajlandóak párbeszédet folytatni, amennyiben elveiket, céljaikat és függetlenségüket nem kell feladniuk. A Mazsike szeretné, ha a Kongresszuson a kulturális kezdeményezések összehangolásában, az igényes programok megvalósításának biztosításában történne előrelépés. Fontos, hogy a lehetséges forrásokról is közös döntés szülessen, miközben minden szervezet, közösség megőrzi autonómiáját, vallásos vagy világi jellegét. Kirschner szerint a Mazsihisz vezetői felismerték: át kell alakítani, demokratikussá, nyitottá kell tenni a zsidó közéletet és képviseletet, és az első lépést ehhez a Kongresszus összehívásában látják.
Bár kívülről kis lépésnek tűnik, a Mazsihisz felől nézve ez egy nagy elhatározás. Kirschner szerint a kiírásban meghatározott feltételek, amelyek még az utolsó pillanatig is változhatnak, legfeljebb kiindulásnak tekinthetők. A továbblépésről éppen a Kongresszusnak kell döntenie, ami nem lesz egyszerű. Nincsenek illúziói, hogy ez könnyen és gyorsan fog menni, de el kell kezdeni. A Kongresszus legnagyobb eredménye Kirschner szerint az lenne, ha nem a zsidóság belső vitái, megosztottsága, hanem a magyar társadalom számára nélkülözhetetlen és hasznos jelenléte, jövője lenne az „üzenet”. Kirschner hangsúlyozta: a zsidóság identitását az új generációk számára is elfogadható módon kell meghatározni. Ehhez sokféle szervezet, közösség együttműködése, közös cselekvése szükséges. A Mazsike elnökségének egyik korábbi ülésén felmerült, hogy más, meghatározó zsidó szervezetekkel kellene előzetesen egyeztetni: megismerni álláspontjukat, és esetleg a követendő magatartást közösen kialakítani. Egy ilyen kibővített elnökségi ülés már lezajlott, és még legalább egy hasonló beszélgetést tervez a Mazsike a Kongresszus előtt.
