2011. július
Az utazás előtt sok és különböző véleményt hallottam Londonnal kapcsolatban,de biztos voltam, hogy érdekes helyre fogunk menni, már csak azért is, mert egy hatalmas megapoliszról van szó, ahol a legkülönbözőbb kultúrájú emberek élnek.
Miután leszálltunk a Luton reptéren, ami egy órányira volt Londontól, az első különbség, ami szemembe ötlött, az volt, hogy az autók az ellenkező irányba közlekednek, és hogy más típusok is vannak, mint Európa különböző részén. Egy órányi buszozás után megérkeztünk a szállásra, ahol különböző nemzetiségű emberekkel laktunk egy épületben, leraktuk a cuccainkat és elindultunk feltérképezni a környéket. Egy, a szállástól két utcányira lévő brazil büfében mindenki választott magának egy kis elemózsiát. Ezt követően pedig találkoztunk Petivel (Radvánszki Péterrel, a Leo Baeck College rabbinövendékével) és együtt sétáltunk a Regent Parkban.
Néhány fotó az útról
Másnap miután felkeltünk és megreggeliztünk, elindultunk felfedezni Peti segítségével a British Museum termeinek rejtelmeit. Sajnos csak részlegesen tudtuk megtekinteni, mert tüntetés miatt megbeszélés volt a fenti emeleteken és emiatt csak az alsó, az egyiptomi részt néztük meg. Ez nagyon izgalmas volt, főleg mivel Peti megmutatta nekünk azokat a kiállított tárgyakat, amik a zsidósághoz köthetők, és elmesélte a történetüket. Péntek délután még egyszer visszajöttünk megnézni a fenti emeleten lévő tárgyakat. Engem a perzsa és arábiai rész érdekelt legjobban, úgyhogy az egy óra szabadidőben,amit azért kaptunk, hogy mindenki megnézhesse azt, ami őt érdekli, én ezeket néztem meg, illetve az ománi népviselet és ékszerek tárlatot.
Másnap, miután megettük az elemózsiánkat elindultunk felfedezni a hajdani zsidó negyedet az East Enden. Egy-két Dávid-csillagot észre is vettünk az épületek homlokzatán. Meglátogattunk egy még működő szefárd zsinagógát, ami zárva volt a turisták előtt, úgyhogy csak kívülről néztük meg. Innét az irányt egy „alter” negyed felé vettük, ahol mindenféle ruhabolt volt és még ennél is több étkezde, hajdan ide jöttek letelepedni az indiaiak, és a mai napig itt élnek. Úgyhogy voltak utcák, amiknek a neve csak indiaiul (bengáli nyelven) volt kiírva. Érdekes volt észrevenni, hogy Londonban egyáltalán nincsenek kukák, mint később kiderült, a korábbi évtizedek bombatámadásai miatt. Itt is egy órát töltöttünk, hogy körbebarangoljuk az utcákat, boltokat. Mikor újra összegyűltünk, beültünk enni az egyik indiai étterembe.
Pénteken ellátogattunk a National Gallery környékére, ahol rögtön a múzeum előtt a Trafalgar téren egy hatalmas fesztiválba botlottunk, egy nagy szökőkúttal a közepén.
Ahogy néztem körbe, a közel-távolban hirtelen megpillantottam a híres-nevezetes Big Ben-t. Egyébként Londonnak ezen a részén más híres nevezetességek is vannak: Parlament, Westminster apátság, miniszterelnöki rezidencia. Délelőtt ellátogattunk ezekre a helyekre. Rengeteg ember volt mindenfelé. Egész utazásunk során szerintem ez volt a legzsúfoltabb rész. Megnéztük a brit hadsereg lovasbemutatóját és őrségváltását, ami a külügyminisztérium mellett volt egy téren.
Este a Liberal Jewish Synagogue Sábát fogadására mentünk, amely St. John’s Wood negyedben található. Érdekes volt az ima, hallottunk új dallamokat is, Kelemen Kata rabbink beszédet is mondott. Találkoztunk David Wilfond rabbival, ezután meghívtak egy finom vacsorára, amit a végén egy kis Siur-ral kötöttünk egybe.
Szombat reggel a West London Zsinagógába mentünk Sáhárit imára. Az első közös vonás az volt a zsinagóga és köztünk, hogy a biztonsági emberek közül a háromból ketten magyarok voltak. Miután beszélgettünk velük és ittunk egy kis teát, kávét, elkezdődött az ima. Nagyon tetszett az a szokás, hogy a férfiakon cilinder volt (a sétapálcát hozzáképzeltem). Kicsit olyan érzésem volt, mintha 100 évvel korábban lennénk. Az istentisztelet után meghívtak a Kidusra, ahol beszélgetésbe elegyedtem egy amerikai fekete lánnyal, aki itt volt Londonban. Ezután találkoztunk David Grynnel, aki mesélt az édesapjáról Hugo Grynről, aki a West London zsinagógának fantasztikus rabbija volt, és egyben Kelemen Kata jó barátja is. Még mielőtt kiutaztunk, megnéztünk egy filmet Hugo Gryn életéről (Chasing Shadows), amit a saját lánya, Naomi készített róla.
Egy finom ebéd után a környéken, kicsit sétáltunk a városban és végül kilyukadtunk a TATE Modern Gallery-nél. Itt a modern művészet remekeivel találkoztunk, öt emeleten. Számomra az épület is érdekes volt, mert egy gigantikus vöröstéglás ipari emlékmű, hatalmas terekkel belülről és kívülről egy magas toronnyal az elején. Nekem az 5. emelet tetszett a legjobban, mert ott fotóriportokat mutattak be Ukrajnáról, Oroszországról és a keletről.
Mikor újra összegyűltünk, sétáltunk a parton, ugyanis a TATE közvetlenül a Temze partján van. Nagyon sok és különböző bolt és vendéglátóhely mellett haladtunk el, amikor is végül beültünk vacsorázni egy olasz étterembe.
Később este kimentünk a Regent Parkba havdalázni (Sábát búcsúztatása), ami szerintem az egyik csúcspontja volt a kirándulásnak. Egy kis patak fölött lévő hídon táncoltunk, énekeltünk.
Vasárnap délelőtt elmentünk a Camden Townba, ami egy régi gát, ahol hosszú hajók masíroznak fel-alá, és mellesleg egy fiatalos piac, tehát alkalomhoz illően mi is fiatalosan mászkáltunk össze-vissza benne. Az egyik részén túlzás nélkül legalább 50 ország konyhája volt jelen, a piac másik részén ruhák, textilek, mindenféle tárgyakat lehetett kapni.
Délután szabadprogram volt, mindenki oda mehetett, ahova akart. Ricsi és én a Science Museumba mentünk, amiről még 12 éve a volt osztálytársam mesélt, úgyhogy nem hagyhattuk ki. Mindenféle űrhajó, vonat, repülő volt kiállítva, de a legizgalmasabb a repülő szimulátor volt, ahol egy dobozban ültünk, amit mi irányítottunk, és így csatáztunk a japán vadászgépek ellen. A múzeumból kifelé jövet még egy-másfél órát beszéltünk egy ghánai emberrel, akit még bent ismertünk meg.
Ezután visszamentünk találkozni a többiekkel a szállásra és onnét meg vacsorázni egy a környéken lévő étterembe, ahol megbeszéltük, kinek hogy tetszett a túra annak összes jó és rossz oldalával együtt.
Végül eljött a visszautazás napja. Szerintem egy remek hetet töltöttük el közösen, gazdag programmal a hátunk mögött, és egy kicsit azt is megismertük, milyen a londoni zsidó élet.
Fekete Danó
{ 1 trackback }