Előttünk áll A NAP: Jóma, ahogy a rabbinikus irodalom nevezi Jom Kippurt, az évnek ezt a legkitüntetettebb napját. Mindennek, ami ezen a napon történik, az a célja, hogy megteremtse az Istennel való személyes, intim találkozásunk kereteit. A hagyomány szerint e jom kippuri találkozás egy HELY-hez kötődik; a jeruzsálemi Szentélyhez, majd szerte a világon a Szentélyt helyettesítő zsinagógákhoz. E találkozás egy különleges RÍTUS-ban is rejlik: a főpap által végrehajtott vétek-áldozatban és A Név kiejtésében. A Hosszúnap liturgiájában az imákban: SZAVAK százainak és ezreinek recitálásán keresztül is ezt a találkozást áhítjuk.
Hol találkozhatunk Istennel az év többi napján, életünk hétköznapjaiban?
Erre vetnék fel néhány lehetőséget ma este LBC-beli szellemi mesterem: Lionel Blue írásai nyomán. A kelet-európai bevándorlóktól származó, a londoni ortodox zsidók lakta East Enden felnőtt Lionel a reform mozgalom egyik vezetője lett. Ma karizmatikus média-rabbiként tartják számon. Személyiségének, írásainak az a különleges varázsa, hogy „örökkévalóság-utazásaikra” érvényes napijeggyel látja el olvasóit. Ő maga saját életében az Örökkévalót gyakran nem a grandiózusban, hanem a triviálisban, a mindennapiban találta meg. Az „Istennel való randi” az ő számára nem románc, hanem kemény realitás.
Először is egy buktatóra figyelmeztet minket: spirituális utunkon nem térhetünk ki saját magunk elől. A mennyei királyság bennünk van – közös bölcsessége ez a vallások szentírásainak. „S ha megpróbálod Isten megismerését anélkül, hogy saját magadat megismerted volna, akkor a hited fanatizmusba, banalitásba, esetleg anorexiába fordul. Azért megidézni a kozmoszt, hogy ne kelljen szembenéznünk megszokott, infantilis neurózisainkkal – ez aránytalan és abszurd dolog.” 1
Az Örökkévalóval való találkozás nagy lehetősége az Ő képére teremtett emberekben rejlik. Tetten érhetjük Őt szeretteink arcában, kedves embereink mosolyában, gesztusaiban és még inkább: cselekedeteikben. Lionel Blue angyala saját nagymamája volt.
„Gyerekkoromban a nagymamám, a bubám expedíciókra vitt. Csütörtök éjjelente felébresztett az éjszaka kellős közepén, amikor az utcai gázlámpákat már lecsavarták pislákoló takaréklángra. Ilyenkor körbejártuk a háztömböt, és kis csomagokat dugdostunk a levélszekrényekbe. Ezekben a csomagocskákban pénz és némi élelmiszer lapult, hogy a szegényebb családok is méltón ünnepelhessék a sábátot. Éjszakai ügy volt ez – azért, hogy az adományozó és a megajándékozott ne találkozhasson össze; hogy egyikük se érezzen kötelezettséget vagy szégyent. Néha-néha más bubákat is észrevettünk – sálakba és árnyakba burkolózva döcögtek házról-házra.
Később, amikor életemben először angyalképet láttam, teljesen megdöbbentem. Hogy is hihettem volna e lények negédes mosolyának, festett szőke hajának, tündérszárnyainak? Az én angyalaim nyaktól lefelé tömörek voltak. Sémita arcú, reumás, kövérkés öregasszonyok.
Ha majd eljön a Messiás, talán lebegni fognak. Ebben a valóságban azonban szegény, megfáradt testük nagyon is közel volt a földhöz.” 2
De vajon jelen van-e Isten az azokkal az emberekkel való találkozásainkban, akiket nem szeretünk? Megtaláljuk-e Őt a „nehéz” emberekben?
„Marcus Aurelius római császár, aki nem volt hívő, legalábbis nem a szó zsidó, vagy keresztény értelmében, rendkívül praktikus spirituális tanácsot ad. Nem azt mondja, hogy szeresd az ellenségeidet; ehelyett néhány tippet ad: mit tegyél, hogy ne gyűlöld őket. Azt tanácsolja, hogy reggelente, amikor felkelsz, mondd magadnak a következőt: „Ma találkozni fogok egy bolonddal, egy hálátlannal és egy kötekedővel. Azután, amíg még tiszta az agyad, meditálj azon, hogy ők miért olyanok, amilyenek, és te miért vagy olyan, amilyen, majd a köztük és közted lévő különbségről – ha van ilyen egyáltalán.” 3
Lionel Blue saját példáit kínálja számunkra. Felidézi egy ismerősét, akinek a társaságát nagyon nehezen viselte el – mindaddig, amíg rá nem jött, hogy az illető menekült, ezért soha nem érzi magát biztonságban. Miután a rabbi tudatosította ezt magában, nagyobb empátiával és megértően tudott viselkedni vele.
„Vagy az a másik pofa – egy rakás szerencsétlenség. Vacsorára jött hozzám, rálépett a kutyámra, erre az megharapta. Vendégem a tűzhelyre zuhant, és ez kicsapta a biztosítékot. Székre állt, hogy kicserélje a biztosítékot, s a szék eltört alatta. Ahogy meditáltam róla, rájöttem, hogy egyszerűen csak rossz a koordinációja. Dühöm elpárologván zseniális ötletem támadt: legközelebb papírtányéron tálalt hideg vacsorára hívom meg.” 4
S végül még egy lehetőség az isteni randevúra. Ez egy példázattal kezdődik. Az anekdota egy fiatalemberről szól, akinek minden vágya az volt, hogy fessen. Festőnő barátja megnézte egyszer az egyik elszúrt művét.
– Na, javítsuk ki! – mondta. – Folyass rá temperát és mázold össze teljesen! Jó, most fordítsd meg a papírt és nézd meg alaposan! Mit látsz benne?
– Kandallóban égő tüzet.
– És mit látsz a lángokban?
– Egy fából előtűnő arcot.
Ekkor a festőnő barátja kezébe adta az ecsetet:
– Hadd lássam én is!
S az eredmény a fiatalember első – kiállításra került – festménye lett.
Ugyanez vonatkozik az életre is. Ha összekuszáltad az életedet – és ki az, akivel ez sosem esett még meg? – akkor ne pazarold az energiádat arra, hogy emészted magadat, vagy úgy teszel, mintha nem történt volna meg. A te zűröd fontos, de csak akkor, ha van bátorságod ahhoz, hogy a tiednek ismerd el. Azok a felfordulások, amelyeket mi csinálunk az életünkből, Isten legjobb leckéi számunkra – de csak akkor, ha kellő tisztelettel bánunk velük, és nem söpörjük őket a szőnyeg alá. Együttérzésre és kedvességre tanítanak minket; megmutatják azt, hogy milyen érzés az élet vesztesének lenni. A sikereinkből ezt nem tanulhatjuk meg. Ezek a felismerések ugyan bonyolultabbá teszik életünket, de nélkülük nem találkozhatunk az örökkévalósággal. 5
„Az örökkévalóság nem a távoli jövőben van. Az örökkévalóság a jelennek az a része, amely azt megélésre méltóvá teszi.” (Lionel Blue)
5767 NAP-ján sok ilyen jelenbeli pillanatot kívánok mindannyiunknak.
JEGYZETEK
Az idézett szövegeket saját fordításomban közlöm az alábbi művekből:
1 Day Trips to Eternity – Daily Readings with Lionel Blue, Introduction p.8. Darton, Longmann, Todd, 1987
2 Lionel Blue: Angels by Gaslight, in Day Trips to Eternity p.48.
3 Lionel Blue: A doubter’s advice on spirituality, in Lionel Blue – Jonathan Magonet: How To Get Up When Life Gets You Down p.122. Harper Collins Publishers, London, 1992
4 u.o.
5 Lionel Blue: Making a mess of your life, in Lionel Blue – Jonathan Magonet: How To Get Up When Life Gets You Down p.143. Harper Collins Publishers, London, 1992
