Többnapos kirándulásra menni a „világ fővárosa” címre érdemes Londonba úgy, hogy a szokványos turistalátványosságok mellett cél a helyi progresszív zsidósággal való ismerkedés is, nagyon izgalmas program. A Szim Salom ifjúsági tagjaként belevágni ebbe különösen érdekes és nagyon fontos vállalkozás, mely kétségtelenül hatalmas, pozitív hatást gyakorolt ránk és a közösséghez tartozáshoz való viszonyunkra.
A 6 napos kirándulás során temérdek jobbnál jobb programot szervezett nekünk Kelemen Kata rabbi és Gyárfás Kati, most szeretném ezek közül a számomra legemlékezetesebbeket kiemelni. Kezdem a nagy hírű British Museummal.
A londoni városvezetés számára kevésbé, de a turistáknak feltétlenül kifizetődő londoni ötlet a legjobb múzeumok ingyenes látogathatósága. Számunkra is remek lehetőséget jelentett ez, hiszen így az első, csak félig sikerült vizitünket probléma nélkül meg tudtuk ismételni egy másik napon – az első emeletet ugyanis, ahol a mi gondolatainkat leginkább felcsigázó kiállítási darabok foglaltak helyet, első megjelenésünk napján nem lehetett megtekinteni. Végül azonban Radvánszki Peti segítségével sikeresen át tudtuk bogarászni a British Museum legtöbb olyan kiállítási darabját, mely a zsidó múlthoz kapcsolódik. Kiemelném itt az egyiptomi tárlatot, ami számomra különösen nagy élmény volt – élőben látni azokat a tárgyakat, melyek között több ezer éve a zsidó nép hosszú időkön át élt hol békében, hol rabságban, felbecsülhetetlen érzés. Különösen élvezetes volt a még Budapesten szintén közösen megnézett Egyiptom hercege című mese utáni friss élmény miatt is.
Természetesen nemcsak Londonnal és a zsidóság múltjával akartunk foglalkozni, hanem a jelenkor londoni progresszív zsidóságát is megismerni, ezért hétvégén két zsinagóga istentiszteleteire is ellátogattunk.
A péntek esti Kábálát Sábát istentisztelet – amikor is felkerestük a Liberal Jewish Synagogue-ot – volt az első közvetlen találkozás a brit progresszív zsidósággal. A különbségek a helyi és a hazai közösségek között rögtön szembetűnőek voltak, hiszen az Egyesült Királyság progresszív közösségei több mint 100 éves, megszakítás nélküli múltra tekintenek vissza. Belvárosi lakás helyett egy hatalmas épület a gyülekezés háza, gitár helyett orgona az alaphang… Ennek természetesen egyaránt megvannak a maga pozitív és negatív vonzatai: hiszen bár a londoni közösség lehetőségei kategóriákkal nagyobbak és olyan eseményekre, mint a bár micva is gyakrabban kerül sor, a hangulat korántsem olyan családias.
A szombat délelőtti Sáhárit istentisztelet során lehetőséget kaptunk megismerni a West London Synagogue közösségét is, mely az orgonán túl még kórussal is büszkélkedhet. Habár fontos volt, hogy minél több helyi hitközséggel legyen lehetőségünk találkozni, az sem lett volna rossz, ha több alkalommal is összefuthattunk volna az új ismerősökkel. Sajnos ez utóbbit meghiúsította a korlátozott időtartam, amit a szigetországban töltöttünk – így ha mély barátságot nem is köthettünk britekkel, de sok különböző embert és közösséget ismerhettünk meg.
Számomra ez volt az első alkalom, hogy Londonba látogattam, annak pedig kifejezetten örülök, hogy a Szim Salom ifjúsági csoportjával, Kelemen Kata rabbival és Gyárfás Katival élhettem át ezt a számomra örökké emlékezetes eseményt. Biztos vagyok benne, hogy a kirándulás egymáshoz és a Szim Salom egész közösségéhez való viszonyunkban is pozitív eredményeket ért el.
{ 1 trackback }