Nagyünnepi készülődésünk egyik sarkalatos pontja a böjt. Mi lehet a böjtölés igaz tartalma, célja? Mi különbözteti meg a „hamis böjtöt” az „igaz böjt”-től?
Az alábbi két írás közreadásával segítséget szeretnék nyújtani ahhoz, hogy ki-ki megtalálja a böjtölés számára „legtesthezállóbb”, legmélyebb tartalmát és formáját, és hogy elkerülhesse a kiüresedő, mechanikussá váló, manapság néha még virtussá is lealacsonyodó hamis böjt csapdáit. Jesájá próféciája mintegy 2700 év messzeségéből kiált hozzánk. Az angliai konzervatív zsidóság karizmatikus vezéralakjának: Louis Jacobsnak z’l a gondolatai az elmúlt évtizedekben születtek. A két tanítás mégis összecseng.
Jesájá (Ézsaiás) könyve 58:3-8
3. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember a lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
Louis Jacobs
Böjtölés mint büntetés. Jom Kippur-i böjtölésünk legnyilvánvalóbb célja az, hogy kifejezzük megbánásunkat mindazon rossz miatt, amit megtettünk, és mindazon jó miatt, amit nem tettünk meg. A legtöbb ember szükségét érzi annak, hogy valamit adjon magából, hogy valamilyen áldozatot hozzon annak demonstrálására, hogy a lelkiismeret-furdalása jelent valamit és több, mint üres fecsegés. A mértékletes önsanyargatás az ember őszinteségének megerősítése. Az az ember, aki a bűnei miatt böjtöl, e cselekedetével azt mondja : „Nem akarom könnyen megúszni a dolgot, megérdemlem a büntetést.”
Böjtölés mint önfegyelem. A magunkkal szembeni engedékenység és az önkontroll hiánya gyakran vezet bűnhöz. Természetes, hogy a bűnbánatot megelőzi egy önfegyelmezési kísérlet. Magunkat fegyelmezni sohasem könnyű, de minden vallási vezető hangsúlyozta ennek értékét. A hagyományos zsidó személyiség-ideál szerint az ember szigorú önmagához, de béketűrő másokkal szemben. A Jom Kippuri böjt hatékonyan emlékeztet minket arra, hogy szükség van az önfegyelmezésre, mert ez fejlődésünk útja.
Böjtölés mint eszköz az elmének a spirituálisra való összpontosításában. Gyakran megjegyzik, hogy a judaizmus nyíltan /f/elismeri a testi ösztönöket és ezek törvényes kielégítésének szükségét. Ugyanakkor a vallás megkísérli, hogy bátorítsa és táplálja az ember életének spirituális oldalát. Azzal, hogy böjtölünk Jom Kippurkor, a test szükségleteit 24 órára magukra hagyjuk és teljes erővel a lélek dolgaira koncentrálunk. Az írás azt mondja: „Senki se legyen a gyülekezet sátrában!” (Lev./ Mózes III. 16:17), amikor a főpap belép, hogy engesztelést végezzen Jom Kippurkor. A Midrás ezt úgy értelmezi, hogy a félelmetes órában a főpap „nem ember” volt, a teste olyan éterivé vált, mint az angyaloké. Ez történik minden zsidóval, aki úgy tölti a napot, ahogy azt kell.
Böjtölés mint eszköz az embertársaink iránt érzett szánalom felébresztésére. Az a tapasztalat, amelyet jóllehet csak egynapi éhezéssel szereztünk, megindítja a szívünket azok iránt, akik szenvednek. A böjtölés arra indít bennünket, hogy gondoljunk mások szükségleteire és csillapítsuk szenvedésüket.
Kelemen Katalin
{ 1 trackback }