Jom Kippur, az engesztelés napja a Ros HáSánával kezdődő tíz napos bűnbánati időszak lezárása és csúcspontja. A Tóra szombatok szombatjának is nevezi a napot, melyen a szombatihoz hasonló teljes munkatilalom van érvényben. A Szentély idejében bonyolult templomi szertartásokat végeztek e napon, mellyel a főpap Izrael egész népének volt hivatott engesztelést szerezni. A hagyomány szerint ezen a napon pecsételődik meg sorsunk a következő évre, kinek-kinek érdemei szerint. Az ünnepet megelőző kilenc napban őszinte bűnbánattal, embertársainkkal való konfliktusaink rendezésével és viselkedésünk megváltoztatásával még mi magunk befolyásoljuk az ítéletet, Jom Kippurkor azonban már csak az Örökkévaló túláradó kegyelmére számíthatunk.
„… A hetedik hónapban a hónap tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek… mert e napon engesztelést szereznek számotokra, hogy megtisztítsanak benneteket: mind a ti vétkeitektől az Örökkévaló színe előtt megtisztultok.” (3 Mózes 16:29-30)
A Tórában előírt önsanyargatásból a rabbik öt konkrét előírást vezettek le: Jom Kippurkor nem szabad enni és inni, fürdeni, olajjal megkenni magunkat (azaz testünket ápolni, szépítkezni), nemi életet élni, mivel ezek testi élvezetet okoznak, és bőrcipőt viselni. Az utóbbi hagyományos okai: e napon kerüljük a luxust (az ókorban a bőrcipő annak számított), illetve az állatokkal való kegyetlen bánásmód tudatosítása. Az ünnep színe a fehér, mert „Ha vétkeitek olyanok volnának, mint a bíbor, megfehérülnek, mint a hó…” (Jesaja 1:18) A megtisztulás jegyében szokás ilyenkor fehér ruhát viselni, hagyományosabb helyeken fehér halotti ruhát, kitlit öltenek. Fehér tálitunkba burkolózunk – egyetlen kivételes alkalom ez az év esti imái sorában! – már a Kol Nidré istentiszteleten is. A fehér a gyász színe is. Az Örökkévaló ítélete a halálunkkor ránk váró ítéletet vetíti előre, e napon tehát mintegy fölfüggesztjük testi létünket és megtapasztaljuk halálunkat. Testi működésünk mindennapos rutinjának szüneteltetése ugyanakkor az elmélyülést, a spirituális célra való teljesebb összpontosítást is szolgálja.
A böjttel kapcsolatban a rabbik kitérnek a felmentés eseteire: pl. terhesek, betegek (ők konzultáljanak orvosukkal, s az orvos tilalmát – kedvük ellenére is – tartsák be, ha pedig az orvos engedélyezte a böjtölést, de ők másképp érzik, hallgassanak a saját érzéseikre).
Kelemen Katalin rabbi írása a böjtről itt olvasható.
Épp amilyen micva a böjtölés Tisri 10-én, ugyanannyira micva az evés Jom Kippur előtti napon, Tisri 9-én. A böjtöt 9-én délután egy könnyű, tápláló ételekből álló családi lakoma vezeti be. Ilyenkor a szokásos ünnepi gyertyákon kívül meggyújtjuk az egész Jom Kippur alatt égő nér n’sámá-t: a lélekgyertyát, elhunyt családtagjaink emlékére. Megáldjuk gyermekeinket, majd indulunk a zsinagógába.
Ez az ünnep hangulatát tekintve csendes és meditatív, semmi esetre sem társasági esemény. Jom Kippurkor a Hátimá tová! (‘Jó bepecsételtetést!’) vagy a G’már hátimá tová! (‘Jó végső bepecsételtetést!’) szavakkal üdvözöljük egymást, de az sem rendkívüli ilyenkor, ha egyesek nem is szólnak másokhoz, és még csak nem is üdvözlik egymást.
A Szim Salomban is ebben az elmélyült és bensőséges hangulatban ünnepeljük Jom Kippurt egész nap tartó istentiszteletekkel és tanulásokkal.
Természetesen kinek-kinek belátására van bízva, hogy teljesen, részlegesen tartja vagy egyáltalán nem tartja a hagyományosan előírt 25 órás teljes böjtöt, és azokat is várjuk programjainkra, akik bármilyen okból nem tartják meg. Mindenkit kérünk azonban, hogy a nyilvános szinten tartsa tiszteletben a böjtöt és a böjtölőket, és diszkréten, a zsinagógán kívül gondoskodjon szükségleteiről.
A böjt közös megtöréséhez már reggeltől várjuk a tartalmas vegetáriánus / tejes ételeket.
Könnyű böjtöt (Com kál) és jó bepecsételtetést (Hátimá tová) kívánunk!
