2011. december 28-án este Sós-Schenker Aranka (Ari néni), a Szim Salom egyik alapítója, Sós Kati és Ági édesanyja, Radvánszki Gábor és Péter nagymamája 84 éves korában, hosszú krónikus betegséget követő rövid kórházi ápolás után elhunyt.
Az alábbiakban olvashatóak a december 30-i temetésen lánya, Sós Ágnes és unokája, Radvánszki Péter rabbinövendék által mondott gyászbeszédek.
Zécher cádik livráchá.
Drága édesanyánk, szeretett mamink!
Te vagy a mi hősünk! Amióta mi, lányok tudatunkra ébredtünk, azóta tudjuk, hogy a mi édesanyánk nagyon beteg. De Te ennek ellenére mindig megküzdöttél nagy ellenségeddel, a halállal! Soha nem hagytad el magad,soha nem hagytad legyőzni magad, sem az ellenségeidtől, sem a haláltól, aminek árnyékában élted hosszú, küzdelmes, szép, de nehéz életed. Fiatalon zsidóságod miatt ért hatalmas támadás, mint minden zsidó embert a világ nagy részén, később az ebből adódó betegségek gyötörték tested, lelked, de Te hősiesen mindig felálltál, mindig újra és újra elölről kezdted a küzdelmed a családodért, a lányaidért és unokáidért és természetesen önmagadért is, hogy megmutasd mindenkinek: mindig van remény folytatni azt az életet, amit az Örökkévalótól kaptál, és csak neki van joga elvenni tőled, vagy beletörődni abba, amin már Ő sem tud segíteni! Már születésedkor kaptad az első nagy tragikus csapást, mert édesanyád belehalt ebbe a másoknál örömteli, felemelő eseménybe! Ezért az életed úgy kezdődött, hogy nem ismerhetted meg az anyai ölelés melegségét és gyengédségét, amit, tudjuk, semmi sem pótolhat! Ekkor nagymamád vette át az édesanyád szerepét, Téged okossá, talpraesetté, mindig döntésképessé es racionális emberré nevelve.
Megtanítottál minket arra is, hogy még ilyen egészségi állapotban, veszélyhelyzetben is hogyan lehet és kell másokon segíteni, és másokra is odafigyelni. Sajnos a téged nevelő nagyszüleid a zsidóság nagy tragédiáját, a Soát nem élték túl, és ez egész további életedet meghatározta, hiszen a koncentrációs táborból szülőházadba újra visszatérve nem találtál, csak oldalági rokonokat, akik befogadtak és gyermekükként felkaroltak. Ez is ösztökélt Téged arra, hogy erődhöz képest mindig figyelj másokra is. Családodat mindig Te vezetted és irányítottad életed utolsó percéig!
Unokáidat gyermekeidként szeretted, és ezt ők kamatostul visszafizették a szó nemes értelmében. Édesapánkat bölcs, racionális szeretettel irányítottad, nekünk, gyermekeidnek és unokáidnak is utat mutatva, merre van a helyes haladási irány, fenntartva a tévedés lehetőségét, amit mindig lehet korrigálni. Mi, lányaid és unokáid mindig példaképünknek tekintünk, és soha nem feledünk!
Búcsúzom Tőled, édesanyám, a testvérem és unokáid és minden Téged szerető rokonod és ismerősöd nevében is. Emléked örökké őrizzük!
Sós Ágnes
Azért gyűltünk itt össze, hogy elbúcsúzzunk szeretett Ari mamánktól, nagymamánktól, a nagy cádikától, igaz embertől.
Kassán született 1927-ben. Nagyszülei nevelték, mert sajnos korán elvesztette édesanyját, Szerenát. Nagyon szorgalmas kislány volt, aki sokat segített otthon a háztartásban. A nagymamájának kedvenc unokája volt. Ágika szerint ez a szeretet generációról generációra szállhatott, hiszen mindannyian tudjuk, hogy Ari néni nagymamánknak is mennyire fontos volt a családja. Szeretete nemcsak lelkileg volt érezhető, hanem az ételein keresztül is. A nagymama főztjei évtizedeken át meghatározták életünket, a család életét, és a Szim Salom életét is. A közösség egyik első sábbátjára csinált egy grandiózus méretű fonott kalácsot, amit mindig emlegettünk. Az ő salátái, süteményei és levesei kísérték mindig a családi és közösségi eseményeket. Minden ételében érződött az a leírhatatlanul sajátos, nagymamás íz.
Döbbenetes rugalmasságról és intelligenciáról tett tanúságot, akárhányszor új technológiai vívmányt kellett megtanulnia. Facebook vagy Skype, Gmail vagy online receptek, nyolcvanöt évesen neki nem sok kihívást jelentettek. Mindezt mások javára használta: hogy kapcsolatot tartson a családdal, rokonokkal és barátokkal, főzzön nekik. Nagyon precíz és pontos, műszaki gondolkodású ember volt. Kevesen tudják, de a háború után ő találta fel az első személyi szám kódolást. Több mint harminc éven át dolgozott finommechanikai műszerészként, és ez alatt többször lett kiváló dolgozó.
Nem mutatott fájdalmat, vagy szenvedést, habár törékeny egészsége már a háború után is nehézségeket jelentett neki. De ő nem akart terhelni senkit. Példát mutat mindannyiunknak, hogyan kell szerényen, szavak nélkül, cselekedetekkel gazdagon élni. Ahogy édesanyám fogalmazott, szavak nélkül tudott irányítani embereket. Ő volt a család Mózese, és a Szim Salom nagymamája. Szerényen és diszkréten kérdezett mindig felőlünk, és sohasem hagyta volna, hogy valamiben hiányt szenvedjünk. Mert (és ezt szintén édesanyám fogalmazta meg) ő sohasem pusztán egyénként gondolt ránk. Ő mindig a MI-ben, a közösben gondolkodott. Megtanított rá, hogyan kell közösségileg gondolkozni, ahol nem az ÉN, hanem a MI számít. Azt hiszem, nem véletlen, hogy a rabbiságot választottam hivatásomnak.
Azon kevesek egyike volt, aki túlélte Auschwitzot. És azt hiszem, itt a „túlélte” szó nem elég. Ő túlszárnyalta és legyőzte mindazt, ami ezzel jár. Nagy zsidó családot alapított, összetartó erővel, olyan kohézióval, amit nem lehet szétszakítani, és a halál sem tud megtörni. A családdal és más barátokkal közösen megalapította a Szim Salomot, a modern magyar zsidóság egyik alappillérét. Megszerezte a Szim Salom Tóráját, ami a legszebb Tóra, amit valaha láttam. Fellobbantotta a nér támidot, a Szim Salom örökmécsesét az új zsinagógánkban. Ez számomra szimbolikus és csodálatos pillanat volt. Mi mást jelenthet, mint hogy ereje, jelenléte örökké közöttünk lesz? Mi mást jelenthet, minthogy a múlt mulandó sötétségébe belehasít az örök jóság fénye? Mert Ő túlszárnyalta és legyőzte a múlt sötétségét és terheit.
Szeretném megköszönni mindazoknak, akik támogatták a nagymamát. Anyu, nagyon sokat voltál vele, és nagyon sokat támogattad őt. Ági, amikor tudtál, jöttél, és nagyon sokat izgultál és segítettél a távolból. Gábor, mint a család logisztikai főnöke, rengeteget segítetted, állandó készenlétben álltál, kérdés nélkül jöttél hozzá mindig, azonnal. Rózsika, aki sajnos nem tud most itt lenni, a nagymama állandó és feltétlen segítője volt az utóbbi években. Mi mindannyian a nagymama keze alá dolgoztunk, mert ő volt mindig a középpontban.
Szeretném megköszönni az Örökkévalónak, hogy ennyi ideig engedte, hogy velünk legyen, és még megengedte, hogy utoljára váltsak vele néhány szót.
Nagymama. A nagypapa csak másfél éve ment el tőlünk. Elválaszthatatlanok voltatok. Egy pár, akik nem csak szerették, hanem mélységesen tisztelték egymást. Hatalmas példát mutattok nekünk, amihez nehéz felérni. Most újra együtt lehettek az eljövendő világban.
Nagymama, nagyon hirtelen mentél el, hiszen szombat este még boldogan beszélgettünk. Tudom, hogy valójában csak testben távozol tőlünk. A szereteted, szellemiséged és emlékeid örökre velünk maradnak.
Radvánszki Péter
