Az alábbi kommentárok a Szim Salom közösségi széderen hangzottak el
Kelemen Katalin rabbi válogatásában és fordításában
Jáchác
Színültig töltöd edényedet, s a víz kicsordul belőle. A lehető legélesebbre fened a késedet, s az ki fog csorbulni. Hajszolod a pénzt és a biztonságot, s a szíved szorítása nem enyhül. Hőn sóvárgod az emberek elismerését, s a foglyukká válsz. Tedd a dolgodat, majd lépj vissza. Ez az egyetlen olyan ösvény, amely nyugalomhoz vezet. (Lao Cu, i.e. 6. sz.)
[West London Synagogue, Interfaith Haggadah, U.K. ]
Belépés a törött világba
A Peszach történet egy törött világban kezdődik, szolgaság és elnyomás közepette. A macesz szétroppantásának hangja egy széttöredezett létbe visz minket, amely csak a széder végén, az eltört fél, az afikóman megtalálásakor válik ismét egésszé. Ez a széttörtség nem pusztán fizikai vagy politikai állapot. Héberül, Egyiptom neve Micrájim, a cár – ’szűkösség’ szóra emlékeztetve minket. A haszid gondolatban ezért Micrájim a lelkünkben csapdát állító szorosokat jelenti. Egy másik haszid mondás ugyanakkor kiemeli, hogy még ebben is találhatunk páratlan értéket: „Semmi sem olyan teljes, mint egy összetört szív”. Vagy ahogyan Leonard Cohen fogalmaz: „There is a crack in everything. That’s where the light comes in.” „Mindenben van egy repedés, azon keresztül tör be a fény.”
[A Night to Remember, The Haggadah of Contemporary Voices
by Mishael Zion and Noam Zion]
„Cé ulmád – Menj ki és tanulj”
Menj ki és tanulj: Mit tanított a Fáraó lánya Izrael gyermekeinek, amikor részvétet érzett egy kis héber fiú iránt és saját fiaként felnevelte. Azt, hogy aki egy árvát befogad otthonába és felneveli, azt a Tóra úgy tartja számon, mintha édes gyermeke volna (Talmud Megilla 13a).
Ezért a Szent Áldassék a Neve így szólt a Fáraó lányához: Mózes nem a te gyermeked volt, mégis felnevelted. Ezért bár te születésednél fogva nem vagy az én lányom, mégis lányomnak nevezlek, Bát-já (Midrás Leviticus 1:3).
Ebből azt tanuljuk, hogy az igaz gójok (nem zsidók) is részesednek a túlvilági életből (Toszefta Szanhedrin 13:2).
„Minden nemzedékben érezzük a Sehina (Isteni Jelenlét) fölénk terjesztett szárnyait. E védőszárnyak alatt olyan zsidó és más népekből való emberek nőnek fel, kiknek bátorsága és spirituális ereje megment minket az önkényességtől, a terrortól, s az antiszemitizmussal szembeni közönytől.” (R.Einat Ramon)
[A Night to Remember, The Haggadah of Contemporary Voices
by Mishael Zion and Noam Zion]
Bergen-belseni Pesach 1944
A bergen-belseni KZ zsidó foglyainak nem volt maceszük a 44-es Peszach ünneplésére. A vallásosak közülük elhatározták, hogy böjtöt tartanak aznap. A köztük lévő rabbik azonban engedélyt adtak és bátorították társaikat chámecos fogyasztására a következő, általuk írt ima kíséretében:
„Mennybéli Atyánk, tudott és ismert előtted, hogy az a vágyunk, hogy teljesítsük akaratodat, s a Peszachot macesz evésével és a kovászos tilalmával ünnepeljük. De jelen körülményeink között e tilalom betartása az életünket veszélyeztetné. Ezért készen állunk arra, hogy teljesítsük a következő intelmedet. „Élned kell útmutatásaim által, nem pedig meghalnod…” Imádkozunk Hozzád, hogy életben tarts és kiszabadíts és megválts minket sebesen, hogy gyakorolhassuk micváidat és teljes szívvel szolgálhassunk Téged. Ámen.”
[Passover Haggadah, Union of Liberal and Progressive Synagogues, U.K. ]
Belső szabadság
Az ember belső bilincsben vergődik. Vágyik is a szabadságra, és retteg is tőle. A felszabadulás paradoxona az, hogy ahhoz, hogy valaki képes legyen a szabadságáért harcolni és megőrizni azt, bizonyos mértékű szabadsággal már rendelkeznie kell, önmagában már szabadnak kell lennie. A velejükig szolga-emberek a szabadság fogalmát sem ismerik, nem tudnak hát küzdeni érte. Az embert minden oldalról körülvevő ősi tabuk gúzsba kötik az erkölcsi életét. Ahhoz, hogy legyőzzük e tabuk erejét, az embernek először tudatosítania kell a belső szabadságát, s azután küzdhet a külső szabadságáért. A szolgaság belső legyőzése erkölcsi életünk alapfeladata.
[Passover Haggadah, Union of Liberal and Progressive Synagogues, U.K. ]
