MECORÁ

SZEGŐ KRISZTINA DRÓSÉJA

A MECORÁ HETISZAKASZ KAPCSÁN

Elhangzott a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség Kábálát Sábbát istentiszteletén

 

A Mecorá hetiszakasz Mózes 3 könyvében, a Vájikrában található. Kevéssé népszerű, általában unalmas olvasmánynak tartott szöveg, inkább papok számára készült. Összehasonlítva az első két könyv izgalmas, eseménydús történeteivel, itt inkább receptszerű higiéniai, ételkészítési, életvitel és életmód tanácsok olvashatók.

A zsidók általában úgy vélik, hogy ezeket a parancsolatokat nem csak azért kell betartani, mart az Örökkévaló így rendelte, hanem gyakorta természettudományos magyarázatokat is találni vélnek. A Möcorá hetiszakaszra talán leginkább jellemző ez a kettősség. Már nem pusztán a higiéniával és a prevencióval foglalkozik, hanem magával a betegségekkel, jelen esetben a leprával, és annak gyógykezelésével. A leprás betegeket karanténba zárták. A kohaniták feladata volt a betegség felismerése, az elkülönítésről való gondoskodás, a gyógykezelés, és gyógyulás esetén a zárlat feloldása. A hetiszakasz részletesen leírja, hogyan gyógyítható a lepra, részletezi a bemutatandó áldozatokat. A lepra kiváltó okának a bűnt jelöli meg, konkrétabban a pletykálkodás és a rágalmazás bűnét. Emlékszünk a Bibliai történetre, mely szerin Miriam tiszteletlenül beszélt Cipóráról, Mózes feleségéről, emiatt az Örökkévaló betegséggel sújtotta őt. Mózes ekkor elmondta a R’fuá sléma imát – amit azóta mi is elmondunk betegeinkért minden héten -, és Miriam meggyógyult.

A hetiszakasz arra int, hogy a leprások, poklosok és egyéb fertőző betegek rituálisan tisztátalannak számítanak. Ez azt jelenti, hogy tilos számukra bármilyen vallási funkció, hiszen annak során megérinthetik a Tórát, vagy egyéb más kegytárgyakat. Ennek tilalma megint kettős, van vallási, és van közegészségügyi magyarázata. Előbbi a szent tárgyak iránti tisztelet, ne érintsék meg őket tisztátalan emberek. A másik érv, hogy ezeket a tárgyakat sokan megérintik, így fennállhat a betegségek terjedésének lehetősége. Számos példa akadt erre a középkorban, kiváltképp pestisjárványok idején, amikor a járványt a népek úgy próbálták megfékezni, hogy Mária és más szentek szobrait simogatva és csókolgatva imádkoztak a betegekért. A járvány pedig ettől nem hogy visszaszorult volna, de tovább terjedt.

Elfogadható tehát az igény, hogy a szent tárgyakat ne érintsék meg tisztátalan emberek. A hetiszakasz azonban megemlít olyan eseteket, amikor egészséges emberek tekintendők rituálisan tisztátalannak. Két ilyen eset közismert, az egyik, ha valaki halottat érintett, a másik a nők a havi ciklusuk idején. A mainstream zsidó irányzatok egyik legfőbb vádja a reformzsidósággal szemben, hogy megengedi, hogy nők is részt vegyenek vallási szolgálatokban, alijázhatnak, kántorrá, rabbivá avathatják őket, beszámíthatják őket a minjenbe. Ez pedig veszélyes lehet, mert nem lehet tudni, hogy nem éppen havi periódusát tölti-e a tórához közelítő nő. Ez erős, és sokat hangoztatott érv.

És akkor itt jön a meglepetés. A hetiszakasz ugyanis azt mondja, nem csak nő lehet tisztátalan, de férfi is, mégpedig magömlése után egy napig. Márpedig ha ideális esetet veszünk alapul, akkor beláthatjuk, hogy egy férfi gyakrabban lehet tisztátalan mint egy nő. De tisztátalan lehet egy férfi, sőt, minden ember, akinek testéből bármiféle váladék szivárog vagy folyik. Sőt, tisztátalan mindenki, aki megérintette őt, vagy akit ő megérintett, vagy aki megérintette a széket, ágyat vagy egyéb bútort, amelyen ült vagy feküdt.

Mondhatni, mindez csak belemagyarázás, de nem. Álljon itt a Möcorá hetiszakasz utolsó három mondata, amely a Befejező intelem címet viseli. „31. És óvjátok Izrael fiait tisztátalanságuktól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságukban, amidőn megtisztátalanítják hajlékomat, mely közöttük van. 32. Ez a tan a folyósról és arról, akiből kijön a magömlés, hogy tisztátalan lesz általa; 33. és a tisztulásában szenvedő nőről, és arról, akinek folyik folyása, akár férfi, akár nő, és a férfiról, aki hál tisztátalan nővel.”


Korábbi bejegyzés:

Következő bejegyzés: