Kelemen Katalin rabbi dróséja
Erev Ros Hásáná 5782 / 2021
“Bátyám hetedikes korában verekedésért igazgatói rovót kapott. Az osztályba visszaérve kijelentette, hogy ő ezt a rovót haza nem viszi, inkább öngyilkos lesz. Erre az osztályfőnök ráparancsolt, hogy minden füzetére nagy betűkkel írja fel: «Az élet szép és élni jó, a Földön élni ünnepély.»”1 Ezt a történetet Szüts Miklós festőművész idézi fel azonos című memoárjában.
A Földön élni ünnepély… Most, az év fordulóján visszatekintve arra sok bajra, szenvedésre, ami az 5781-es év mindennapjaiban sújtotta a világot, nehéz azonosulnunk e kijelentés lelkes, határozott tónusával – inkább egy nagy kérdőjel kívánkozik ez a mondat után.
Tud-e kapcsolódni a zsidó gondolkodás ehhez az attitűdhöz? Igen, a judaizmus alapvetően az Élet értékeinek megbecsülésére, életszeretetre tanít. Bráclávi Náchmán haszid rebe tanítása szerint: Az öröm szent. De attól sem kell tartanunk, hogy vallásunk valami hamis, felszínes ‘happiness’-re buzdítana, hogy élettapasztalataink sötétebb, nehezebb oldalát ignorálná – a zsidó szellemiség abban segít minket, hogy életünket teljes komplexitásában élhessük meg.
Hogyan tud segíteni nekünk a judaizmus abban, hogy a földi életet ünnepélyként élhessük meg? Gazdag hagyományunkból most csak négy – némileg szubjektív módon felsorakoztatott – gondolatot emelek ki.
Elsőként – önkéntelenül – a “Mí háís” zsoltársort kezdem dúdolni, gyönyörű dallamával. “Ki az az ember, aki életre vágyik, aki jó napokat szeretne látni? Őrizd nyelved a rossztól, ajkad az álnok szavaktól. Kerüld a gonoszt, és tedd a jót, keresd a békét, és járj utána!”2 Az alapfeltétel egy pozitív, ünnepként megélhető élethez a morális életvezetés. A szöveg aktív hozzáállásra szólít fel és őszinte önreflexióra: Törekedj a jóra és békességre és tégy érte. Kerüld a világban megnyilvánuló gonoszságot, álnokságot, és saját magadban se adj teret ezeknek a késztetéseknek.
A 90. zsoltár nem kisebb kérdéssel foglalkozik, mint azzal, hogy találhatunk-e értelmet, boldogságot életünk múlandósága tudatában. “Életünk ideje hetven év, jó erőben nyolcvan esztendő, dicsőségük baj és gyötrelem, mert gyorsan múlik, és mi tovarebbenünk.”3 Mi az, ami örvendezésbe, ünneplésbe fordíthatja át a végességtől való egzisztenciális szorongásunkat? Néhány sorral lejjebb ezt a választ kapjuk: “Már reggel lakjunk jól szereteteddel, hogy örvendezzünk és vigadozzunk egész életünkben.”4 A remény kulcsa a zsoltáros számára Isten szeretetében rejlik. A kötődésben, szeretet kapcsolatban, a közelség érzésben, amit Istentől kapunk, s amire Isten tanít meg minket, hogy – az Ő példáját utánozva – mi is gyakorolhassuk. E versben a ‘reggel’ szó szinte meglepetésként “ugrik ránk”. Hétköznapisága, egyszerűsége, konkrétsága kirí a veretes stílusú, elvont fogalmakkal dolgozó, univerzális léptékkel építkező szövegből. Számomra szívbe markoló ez a kontraszt. Mintha a szeretet fizikai létminimumunk lenne – a levegőhöz hasonlatosan -ami nélkül reggel felkelni sem tudunk. (Raj Tamás fordítása, amely önkényesen beszúrja a ‘már’ szócskát a szövegbe, ugyanezt az érzést erősíti.)
Az ünnep / ünnepély fő elemei a különlegesség, az újdonság – vagyis a teremtés. Egy midrás5 visszavisz minket a világ teremtésének történetéhez. Egy görög filozófus a Tóra első verséről beszélgetett Rabban Gamliéllel, “A te Istened valóban nagy művész” – így a filozófus – “de az is biztos, hogy igen jó nyersanyagok álltak rendelkezésére a teremtéshez.” “Mik voltak ezek a nyersanyagok?” – tudakolta Gamliél. “Káosz, pusztaság, sötétség, víz, szél és mélység”- hangzott a válasz.
Segít ez a példázat az élet mindazon pillanataiban, amikor a saját kreativitásunkra van szükségünk – és szép, egész, pozitív erők, élmények után kutatunk magunkban – hiába. Nézzünk bátran szembe ilyenkor a bennünk lévő káosszal, pusztasággal, sötétséggel, mélységekkel – fogadjuk el ezeket is teremtő erőnek! A mélységből- káoszból-sötétségből teremtett ünnepély nagyon is igazi lehet.
Utolsónak hagytam az élet-ünnepély talán legnélkülözhetetlenebb kellékét: a csodát. Nyitott szemmel járni-kelni a Földön a nekünk megadatott időben, észrevenni és örülni a teremtett világ – a természetben, művészetben, kapcsolatokban megmutatkozó – megannyi kis és nagy csodájának – igen, ez az Élet-ünnepély. Erre leginkább a gyermekek képesek. Kurtág György szerint: “Egész életünk nem más, mint egyetlen zarándoklat, hogy visszaszerezzük a bennünk elveszett gyermeket.”
A Földön élni ünnepély? Igen, az lehet, ha látjuk a jót a világban és igyekszünk növelni azt, ha tudunk adni és kapni szeretetet, ha kreatívan élünk és nyitottak vagyunk a csodákra.
Befejezésként álljon itt Mordecai Kaplan rabbinak, a 20. századi zsidóság egyik nagy hatású gondolkodójának, a rekonstrukcionista mozgalom atyjának imája:
“Istenünk, tégy képessé minket arra, hogy jelentést találjunk a minket körülvevő élet káoszában, s hogy megleljük a célt a bensőnkben lévő zűrzavarban. Segíts bíznunk abban, hogy nem hiábavaló a fényre és igazságra való törekvésünk. Adj erőt ahhoz, hogy biztonságosan felülemelkedjünk a csip-csup gondok és szorongások örvényein. Add, hogy a dolgokat arányaiknak megfelelően tudjuk kezelni, hogy az életet szentségében, azaz különlegességében és teljességében láthassuk.”
1 Szüts Miklós: „A Földön élni ünnepély”, Magvető Kiadó, Budapest, 2020
2 Zsoltárok 34:13-15, Raj Tamás fordítása
3 Zsoltárok 90:10
4 Zsoltárok 90:14
5 Beresit Rábbá 1:9