Keleten a helyzet változó! – Langer Ármin cikke a Szombatban

A reform és a konzervatív zsidóság győzelméről

Adva vagyon egy állam, Izrael a neve: önmeghatározása szerint demokratikus és szekuláris, mégis egészen máig arra kellett várnunk, hogy népe vallásának a középkornál frissebben keletkezett irányzatait is elfogadja. Igen, kezd megérni a gránátalma – több mint fél évszázad után Erecben elindult az eddigi vallási intolerancia feloldása, B”H, kezdetét vette a reform és konzervatív mozgalmak rabbijainak elismerése.

Május végén a legfőbb ügyész, Jehuda Weinstein bejelentette, hogy a jövőben az ortodox rabbik mellett a nem-ortodox rabbik fizetése is áthárul az államra. S ami a legszebb, a dolog mögött merőben alulról jövő kezdeményezés áll – egy 2005-ös petícióra adott válaszként hozták ezt a döntést, amit az Izraeli Reform és Progresszív Mozgalom nyújtott be egy Gezer nevű reform kibuc és a település rabbija, az amerikai születésű Miri Gold nevében.

A hőn áhított teljes jogazonosság még nem következett be: a nem-ortodox rabbik ugyanis nem lesznek továbbra sem fölhatalmazva arra, hogy vallási és halachikus kérdésekben döntsenek. Mindent nem lehet egyszerre; amíg az utóbbi kívánság is bekövetkezik, addig is legalább ugyanúgy fognak részesülni az adófizetők pénzéből, mint ortodox társaik.

A különböző ideológiák képviselőinek a reakcióit nem volt nehéz előre megjósolni. Jáákov Margi, az ultra-ortodox Sász kormánypárt képviselője, jelenlegi vallásügyi miniszter kijelentette, hogy ő márpedig lemond, ha közre kell működnie reform és konzervatív rabbik kifizetésében. Ezzel párhuzamosan a baloldali ellenzéki erők, mint a Munkáspárt vagy a Merec képviselői lelkesen üdvözölték a fejleményeket, akárcsak Natan Sharansky, a Jewish Agency/Szochnut elnöke, jelentős lépésnek nevezve azt. Szerintük nem csak a demokrácia követelményeinek tett eleget ezzel az ügyészség, de az állam és a diaszpóra közti kapcsolatot is erősíti.

„Türelemmel és kitartással egy befogadó, demokratikus izraeli társadalmat fogunk fölépíteni” – mondta Daniel Allen rabbi, a reform cionistákat tömörítő ARZA igazgatója. „Az izraeli Függetlenségi Nyilatkozat garantálta a vallásszabadságot, biztosítani kell hát minden izraeli számára ezt a jogot, zsidóknak éppúgy, mint keresztényeknek vagy muzulmánoknak. Az ügyészség döntése közelebb visz mindannyiunkat ahhoz a naphoz, amikor ez nem pusztán idea lesz, hanem maga a valóság.”

Ben-Gurion óta ugye tudjuk, hogy Izraelben a realisták is hisznek a csodákban…

Hosszú ideje több ezer ortodox rabbinak a fizetését állja az állam: a petíció benyújtása óta eltelt 7 évnyi jogi huzavona eredményeként pedig most a nem-ortodoxok megindultak az egyenjogúság felé. Jelen pillanatban ugyan mindössze 15 olyan nem-ortodox rabbi van, aki megszerezte az állami elismerést: kiemelendő, hogy köztük az első nő is, a már említett Miri Gold.

Kis lépés ez, de annál nagyobb jelentőséggel bír Izrael és a galut nem-ortodox zsidósága számára egyaránt: a zsidó államban száz reform/konzervatív közösség van ma, 70 rabbin osztoznak, évente átlagban 5-10 új közösség indul és 10 új rabbit avatnak az országban – ráadásul a Guttman Center idén januárban publikált felméréséből az derül ki, hogy az izraeliek 8%-a reform vagy konzervatív identitású (szemben mondjuk a 7%-nyi ultra-ortodoxszal).

Ennél sokkal kisebb számok mellett is megkérdőjelezhetetlen lenne az egyenlőség létjogosultsága. Érezni, lassan, de biztosan, el fogjuk érni… és még a végén tényleg minden zsidó otthon érezheti magát Izraelben.

Az izraeli változások begyűrűzhetnek Magyarországra is: azoknak az itteni nem-ortodoxiára, ideértve a neológiát, hatással kell lenniük. Nem véletlen, hogy a Seattle-i zsidó közösség egy oszlopos tagja a hírt így kommentálta: „A következő lépés az lesz, hogy a Mazsihisz elismeri a magyarországi reform rabbinátust és a magyar női rabbit.”

Úgy legyen!

(A cikk a Szombat című folyóiratban itt olvasható.)


Korábbi bejegyzés:

Következő bejegyzés: