אֵיזֶהוּ חָכָם – הַלּוֹמֵד מִכָּל אָדָם
Ki bölcs? Aki mindenkitől tanul.
(Pirké Ávot 4:1)
Ezen a nyáron a rabbiképző harmadik évét fejeztem be Londonban. Két év van hátra a tanulmányaimból, amit főleg a King’s College judaisztika mesterkurzusán, és néhány zsinagógában fogok eltölteni.
Ezen a nyáron, a College dékánjának javaslatára harmadéves osztályunk gyakorlaton vesz részt az Egyesült Államokban. Én a Union for Reform Judaism nevű szervezetet választottam, amit az amerikai Mazsihisznak nevezhetnénk (a neológ helyett reform irányzatot képviseli). Ernyőszervezetként fogja össze Észak-Amerika több száz reform zsinagógáját. A szervezet teljesen transzparens, világos politikát folytat, kérlelhetetlenül kiáll saját (reform zsidó) értékei mellett. A tevékenységüket, szociális akciók, demokratikus átláthatóság és erős csapatszellem jellemzi. Nem hiába választottam tehát a URJ-t, ahol végig baráti szeretettel fogadtak.
A világ legnagyobb zsidó vallásos szervezeteként a URJ-nak nagyon nagy lobbiereje van. Nincs néhány hete, hogy amerikai nyomásra az izraeli Kneszet nem szavazta meg a Betérési Törvényt, ami az ultraortodox Izraeli Rabbinátus beleszólását engedett volna minden, akár külföldön megtett betérésbe. Elutasítása, sok más kisebb szervezet mellett, nagyon nagy részt a URJ és politikai szárnyának, a Religious Action Center munkájának köszönhető. Ez az esemény is megmutatta, hogy a zsidó politika bipolárissá vált: míg Izrael egyre inkább az ultraortodoxia hatása alá kerül, Amerikának hatalmas súlya van a modern, progresszív gondolkodás terjesztésében.
New Yorkban kétszázezer fővel több zsidó van (1 900 000), mint Budapest teljes lakossága (1 700 000). Emiatt, és az amerikai mentalitásból eredően a zsidó vallási, kulturális és politikai élet hihetetlenül intenzív. A város az ortodox irányzatok gondolkodásfejlődésének a központja. A modern ortodoxia nagyon sokat hallat magáról mostanában. Az izraeli származású Rahm Immanuel, a Fehér ház személyzeti főnöke, Amerika (és így a világ) második leghatalmasabb embere, tagja egy chicago-i modern ortodox közösségnek. Két nagy lépés történt az utóbbi hónapokban ebben az irányzatban:
1. A Chovevei Tora jesiva dékánja felavatta az első Amerikában tevékeny ortodox női rabbit, Sara Hurwitz-ot. A hivatalos címe „rabba”, a héber „rav”, rabbi, feminin megfelelője.
2. Több, mint nyolcvan ortodox rabbi a melegek teljes jogú elfogadását kérte közösségeikben. A legtöbb modern ortodox közösség már így működött, viszont a hivatalos, egységes hang nagyon nagy lépés az ortodoxia fejlődéstörténetében.
Minden politikai siker ellenére a vallási irányzatok kisebb-nagyobb válságban vannak. A húszon-harmincon-éves korosztály nem nagyon látogatja a zsinagógákat, hanem inkább az ún. független minjenekben keresnek spirituális kiteljesedést. A fiatalok intézményektől való távolodásnak nagyon sok oka van, és nagy kihívást jelent a zsinagógák számára. A megfizethetetlenül nagy tagdíjak, az ideológiáktól való távolodás, a független, flexibilis életmód és mentalitás mind közrejátszik abban, hogy legtöbben csak negyven éves koruk után, családosan csatlakoznak egy nagyobb zsinagógához.
A diverzitás hihetetlenül vonzó számomra, ezért nagyon nagy energiával látogattam végig több irányzat zsinagógáját New Yorkban. Mindenhol találkoztam magyarokkal, vagy magyar származásúakkal, akik szívesen próbálgatták nyelvtudásukat. Ezeket a sorokat Brooklyn egy Park Slope nevű negyedében írom. Ez a hely a manhattani Upper West Side után a második legnagyobb zsidó központ a városban. A fiatalok a megfizethető lakások, és Manhattan közelsége miatt költöznek ide. Szerencsére sok barátra tettem szert Izraelben, ezért sosem volt unalmas hétvégém, amióta július elején megérkeztem. Sajnos reformzsinagógák nem nagyon tartanak délelőtti istentiszteleteket a nyáron (kivéve a nagyobbakat), ezért egy modern ortodox zsinagóga lett az állandó helyem, itt Brooklynban. A Bnei Jacobnak nyíltan meleg kántora van, és a tagok nagyon barátságosak, nyitottak. Hasonlóan hozzám, sokan reform vagy konzervatív háttérrel járnak ide. Sosem titkoltam itt sem, hogy reform zsidó szervezetnek dolgozok, mégis rengeteg micvát kaptam az itteni imákon. Az itteni tagok nagy kíváncsisággal fordultak felém, olyan érdeklődéssel, ami az ember lényegére irányul, nem csupán felszínes udvariasság vezérli.
Talán a Central Parkban lehet átérezni a legjobban New York szabad mentalitását. Minden sarkon jazz-zenészek játszanak a gyönyörű környezetben. Az emberek sétálnak, nézelődnek, pihennek. Sokszor vannak fesztiválok. Amikor ott voltam, éppen koreai ünnep volt sok zenével és étellel. Érdekes volt a Zsidó Örökség Múzeuma is, Manhattan végében. A huszadik századi zsidó történelmet személyes élettörténeteken keresztül ismerhetjük meg itt. Egy budapesti szukka dekorációja, az ún. Steinberger-szukka is ki van állítva, amit egy lelkes ortodox művész készített a húszas években. Naiv, színes rajzain budapesti és bibliai jelenetek vegyülnek össze, ami nagyon szépen harmonizál a dekoráció vallásos felirataival. A múzeum végén könnyezve hallgattam bevándorlók személyes beszámolóját, miközben az öbölben és a Szabadság szoborban lehetett gyönyörködni. Ezt látták családom tagjai is, és sok más millió bevándorló, amikor ide érkeztek.
New York, Central Synagogue – Mintha valahol már láttuk volna, kicsit nagyobban...
New York egy nagy közösség, nem csupán a népek olvasztótengelye, amilyennek Londont érzem sokszor. Az emberek az utcán és a parkokban szívesen beszélgetnek egymással, segítenek egymásnak. Talán nem is láttam egészségesebb nemzeti identitást: a szabadság és az egyenlőség érzete az amerikai, és különösen a new york-i patriotizmus lényegét adja. A pakisztáni taxisofőr, londoni megfelelőjével ellentétben (aki befogadó országának gyűlöletéről beszélt), a bevándorlásról győzködött, és arról, hogy a szabad New York-ban élete végre kiteljesedhetett.
A tartózkodásom utolsó hetében a URJ nyári továbbképzésén vettem részt. Nagyon magával ragadó volt a – főleg középkorú hölgyekből álló – résztvevők hihetetlen dinamizmusa és csapatmunkája. Egy közép-európai számára a „mindig pozitív” mentalitás néha bagatellnek és erőltetettnek tűnik. Ennek ellenére hihetetlen sokat lehetne tanulni az amerikai zsidók lelkesedéséből és demokratikus gondolkodásmódjából.
