Elhangzott a Szim Salom Hitközség éves közgyűlésén, 2011. május 22-én
Köszöntök mindenkit a Szim Salom éves közgyűlésén. Örülök, hogy ennyien eljöttetek, mert fontos ügyekben kell ma döntenünk. Számos olyan kérdést beszélünk ma meg és döntünk róla, ami befolyásolja közösségünk jövőjét. Beszélni fogok a közösség fejlődéséről és anyagi helyzetéről is, mely felvet kérdéseket – ezeket megpróbálom megmagyarázni.
Még mielőtt belevágnék, szeretnék néhány köszönetet elmondani. Szeretném megköszönni eddigi munkáját volt elnökünknek Radvánszki Gábornak, aki nem jelölteti magát vezetőségi tagnak. Gábor, nagyon köszönjük eddigi emberfeletti munkádat és számítunk rá a későbbiekben is, hogy képviselsz bennünket más vallási szervezetek és a magyar állam felé.
Szeretném megköszönni Rákosi Évának is az eddigi vezetőségi munkáját. Tudom, Éva ezután is ugyanolyan intenzitással fog dolgozni a Szim Salomért, ahogy eddig is tette. Számítunk rád.
Emellett minden vezetőségi tagunknak szeretném megköszönni a tavalyi évi munkát és kitartást, amit a fárasztó levelezések és éjszakába nyúló ülések okoztak. Köszönöm Dettinek, Dórának, Mikinek. Külön Szeretném megköszönni Jesse-nek azt a fáradhatatlan munkát, melyet pénzügyi vezetőként és a külföldi pályázatok szervezőjeként nyújtott. Természetesen nem maradhat ki közösségünk ügyvezetője sem, Szabados Juci, aki mindig 200 %-on teljesíti munkáját.
Mielőtt rátérnék közösségünk fejlődésének tavalyi évi bemutatására, szeretnék köszönetet mondani annak, aki ebben oroszlánrészt vállalt: Kelemen Kata rabbinknak. Kata fantasztikus munkát végzett, melyre büszkék lehetünk. 2 évvel ezelőtt még a Bálint Ház vendégszeretetét élveztük. Pénzügyileg kifizetődőnek tűnt a kapcsolat, de a közösség fejlődését nem szolgálta. A vezetőség úgy határozott, lépni kell a fejlődés érdekében, és a bérlet mellett döntött, melynek eredménye ez a zsinagóga. A tavalyi közgyűlésen is felmerült a kérdés, van-e értelme, lesz-e haszna ennek a döntésnek. Akkor még csak hittük, hogy igen. Most meg vagyok győződve róla, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk akkor. Közösségünk minden eddiginél jobban működik és dinamikusan fejlődik. Elég csak a felpezsdült ifjúsági életre gondolni, mely a hajdani Szimcház hagyományait követve újra régi fényében ragyog. Szeretném megköszönni Gyárfás Katinak a munkáját ebben. Említhetem még az idei évi szédert: minden eddiginél többen töltötték velünk az estét, valamint a zsinagógánk kapacitását teljes mértékben kihasználó Purim estet, mely teltházas volt.
Megemlítem a legkisebbeket is, akik most már két Talmudtóra osztályban tanulják zsidóságunk alapjait, s büszkén dicsekedhetek avval, hogy szeptemberben két csoport indult a héber nyelvet tanuló lelkes diákoknak.
Persze ennek a nyüzsgő életnek van egy másik vetülete is. Pénzügyileg közösségünk a tűréshatára szélére került. Bevételeink kis mértékben ugyan, de a tavalyihoz képest csökkentek. A programokra költött kiadások és működési költségeink emelkedtek – igaz, ez utóbbi csak kis mértékben. Bevételeinknek csak egy része költhető működésre, egy részét projectekre vagy programokra adják, melyekkel eszerint kell elszámolnunk.
A tavalyi évben 5 millió Ft adomány érkezett a zsinagóga működtetésére. Ez kiugróan magas szám. Ennek köszönhetően éltük túl viszonylag stabilan pénzügyileg a tavalyi évet. Ez a szám is bizonyítja, hogy képesek vagyunk egyre jobban az önfenntartás felé közeledni. Most ragadom meg ismételten a pillanatot, hogy megköszönjem mindazok segítségét, akik tavaly segítették működésünket. Idén lejjebb hagyott az adakozási kedv vagy lehetőség: fél millió forint érkezett csak be. 4,5 millió forint a különbség. Emiatt a vezetőségnek vészforgatókönyveket és komoly megszorításokat kellet bevezetnie. Jelenleg nagyon komoly problémával nézünk szembe, melynek megoldását két oldalról lehet megközelíteni. Egyik a költségek csökkentése, ez a lehetőségekhez képest megtörtént. Természetesen csak annyira, amennyire a közösség működését még éppen nem befolyásolja. Másik lehetőség a bevételek növelése. Jelenleg is ezen dolgozunk. Pályázatokat keresünk, de ahogy azt már említettem, projectekre és meghatározott célokra adnak csak támogatást, működtetésre nem. Jelenleg az 1% összegén (kb. 4 millió Ft) és a MAZSÖK által nyújtott 3,5 millió forinton kívül nem rendelkezünk más, működésre költhető pályázati vagy állami forrással.
Marad tehát az adományozás lehetősége – e területen a tavalyi összeg 10 %-a érkezett be eddig; valamint az, hogy a tagdíjakat emeljük, és mindenkit buzdítunk, hogy fizesse is be. Érintenék a tagdíjjal kapcsolatban pár kérdést. Van egy hallgatólagosan elfogadott tagdíj összeg, melyet a vezetőség, az ügyvezető és a Rabbi kommunikál a tagság és az újonnan érkezők felé. Szeretném, ha ezt az összeget a közgyűlés megszavazná, illetve szeretném, ha kis mértékben emelkedne is ez az összeg.
Kérem, hogy az itt jelenlévő tagok buzdítsák azokat, akikről tudni lehet, hogy járnak közösségünkbe és használják a szolgáltatásainkat, hogy lépjenek be és evvel együtt fizessenek tagdíjat. Persze azok számára, akiknek a tagdíj összege sok, nem tudják kifizetni, azoknak megoldási lehetőség a szociális kedvezmény intézménye.
Összegezve: csak adományokból és tagdíjbefizetésekből tudjuk a bevételeinket növelni. Amennyiben nem érkezik megfelelő mennyiségű pénz, nem lesz más megoldás, csak az, hogy a kiadásokat csökkentve befolyásoljuk közösségünk jelenlegi fejlődését negatívan.
Hozzáteszem, a vezetőség (és én magam is) a tavalyi évi közgyűlésen vállaltak alapján hirdettünk két meghallgatást is, melynek témája pont ez a problematika lett volna. Ezeken az eseményeken 2-3 tagunk jelent meg – ez annak tükrében fájó pont nekem, hogy épp ennek hiányát kérték számon tőlünk a tavalyi közgyűlésen. Ha lett volna egy párbeszéd a tagság és a vezetés között, akkor lehet, hogy sokkal részletesebben is feltárhattuk volna a problémákat közösen.
Remélem, elég részletes volt beszámolóm. Amennyiben nem, a kérdésekre nagyon szívesen válaszolok most.
