Kelemen Katalin rabbi beszéde 2012. június 23-án, Langer Ámin bár micvája éjszakáján a Bálint Házban, az azonos című karikatúra-kiállítás megnyitóján
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, úgy hívták: Mordecháj. Ennek a fiúnak a dédnagyszüleit és a dédnagybátyjait: Cvit, Joszefet, Esztert, Weisz Lipót bácsit, Rózsa Istvánt z”l meggyilkolták a Holokausztban. Mordecháj egy nap megtudta, hogy az ő neve perzsául „harcos”-t jelent. Elhatározta, hogy elmegy és harcolni fog a holokauszttal és legyőzi azt.
De hogyan is lásson hozzá? Nem volt semmi fegyvere. Elaludt, és álmában megjelent Martin Buber. Így szólt hozzá: „Alles wirkliche Leben ist Begegnung.” (Minden, ami igazi élet: találkozás.) “Indulj el utadra!”
Reggelre kelve Mordecháj útnak indult. Ment, mendegélt, egyszer csak találkozott névrokonával, Mordechájjal az Eszter könyvéből. Így szólt hozzá az idősb Mordecháj: „Te zsidó vagy, és adódhatnak a világban olyan helyzetek, amelyekben akkor tudsz segíteni, ha nyíltan felvállalod a zsidóságodat.” A mi Mordechájunk megköszönte a jó tanácsot és felvállalta.
Ment, mendegélt az úton, találkozott a brit rádiós guruval, Lionel Blue rabbival. Leültek egy napsütéses rétre falatozni, majd Blue rabbi előhúzta a zsebéből az „Egynapos utak az Örökkévalóságba” című könyvét és felolvasta neki belőle azt a részt, amikor valaki szerelembe esik Istennel. „Ez hasonlíthat ahhoz, mint amikor egy emberi lénybe szeretünk bele. Kezdődhet úgy, hogy vannak bizonyos értékeid az értékrendedben, s egy nap azt találod, hogy ezek megelevenedtek. Szólni tudsz hozzájuk, ők meg válaszolnak neked, szerelmes lehetsz beléjük, vagy szeretetheted őket. Emberi arcot nyernek.”1
Ment tovább Mordecháj az úton, szembejöttek vele a zsidók. Volt közöttük izraeli katona, meg női rabbi, meg nagyszakállas ultra-ortodox, meg dél-afrikai üzletember, meg barna bőrű etióp, meg marxista vörös zászlóval, meg New York-i öreg nénike tolószékben… Nahát, milyen sokfélék vagyunk! Ámult-bámult Mordecháj, és tetszett neki ez a sokféleség. Kezet rázott mindőjükkel.
Ment, mendegélt tovább az úton. Szembejött vele a Cheszed. „Hát te ki vagy, öreganyám?” – kérdezte Mordecháj. „Én Cheszed vagyok, a cselekvő szeretet.” „Az meg mi a csuda?” – kérdezte Mordecháj. „Menj ki a világba, menj el a romákhoz, a hajléktalanokhoz, a diszkrimináltakhoz és kitaszítottakhoz… Keress társakat és szervezeteket az emberi jogi civil mozgalmakban. Állj be közéjük, és megtudod, ki vagyok.” És így is lett.
Ment tovább Mordecháj, ment, mendegélt az úton. Szembejön vele a Papné. Hímzett kipáján megcsillan a napfény, vállára selyemtálit borul, tánclépésekben közeledik. „Én a papné vagyok, nem a pap” – énekli – „Tóra és macesz és zsini és ünnep és flódni és b’né micvá és Ádon Olám és trenderli…” – és karon ragadja és egy fergeteges Mázl tov tánccal bepörgeti őt a kilébe.
Megy, mendegél az úton Mordecháj. Szembejön vele Korách. „Olvass fel engem a Tórából a bár micvádon!” – kérleli őt – „és én cserébe megtanítalak téged valamire!” „Mi légyen az?” – kíváncsiskodik Mordecháj. „Hát az, hogy én a történetemben elferdítem az édá, „község” szó jelentését. Személyes ambícióm, hatalmi harcom eszközéül demagógkodok vele, holott valójában ez közös érdekeken, kölcsönös együttműködésen, partneri kapcsolatokon alapuló közösséget jelent.” Megköszöni Mordecháj a tanítást és – áll az alku!
Megy tovább az úton, mendegél, hát Uramisten, kit lát? Maga Abraham Geiger Kolleg közeledik, a berlini rabbiképző. „Gyere a falaim közé,” – szól hozzá nyájasan Abraham Geiger – „hogy rabbivá: tanítóvá és lelkipásztorrá válhass!” És Mordecháj röpül.
S ahogy sietős léptekkel szedi a lábát az úton, szembejön vele Karinthy Frigyes. „A humorban nem ismerek tréfát”- dörgi – „a politikai humorban meg különösen nem! Úgyhogy folytasd csak tovább a túrát, fiam, túrázz-túrázz – milyen túrát is? Megvan! Karika-túrát!”
És lőn… Íme az eredmény.
További sikeres utat, Mordecháj Cvi ben Joszéf v’Eszter.
1 Falling in Love – Day Trips to Eternity : Daily Readings by Lionel Blue
Darton, Longman and Todd Ltd, 1987
